„Jó érzéssel jöttem el!”

Ez a sziréna szívhez szólt.

– Kollegáim kérésére az utolsó munkanapomon társasági egyenruhát vettem fel, és kirázott a hideg, amikor a távolból meghallottam egy rendőrautó megkülönböztető jelzését. Tudtam, hogy értem jönnek, illetve hogy eljönnek értem, és lelkileg is felkészültem rá, hogy ez lesz az utolsó szolgálatom, mégis libabőrös lettem. Egy perccel később meg is lepődtem, hogy dr. Gali Sándor ezredes, a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság vezetője személyesen jött el. Együtt léptünk be a Biharkeresztesi Rendőrőrsre, és ott már el is érzékenyültem a díszsorfal láttán. Szabadnapos kollegák is bejöttek, még az a munkatárs is ott állt a folyosón, kissé féloldalasan meggörnyedve, aki betegállományban volt, és pár nappal később gerincműtéten esett át – idézte fel, hozzátéve, hogy nyugdíj előtti rendelkezési állományba vonulásának estéjére fogadást szervezett az ártándi rendezvényházba. – Ott is köszönetet mondtam mindenkinek a feledhetetlen búcsúztatásért, és most is azt gondolom, méltóképpen került pont egy szerencsés rendőri életpálya végére. Azért mondhatom szerencsésnek magam, mert hivatásomban és magánéletemben is megtapasztaltam az égiek támogatását.

Hárman maradtak.

– Nagyon szerettem itt szolgálni, és jó érzéssel jöttem el. Nem maradt bennem hiányérzet, és fikarcnyi lelkiismeret-furdalást sem érzek, amiért valamit nem tettem meg, vagy máshogy kellett volna tennem. Arra pedig büszke vagyok, hogy megtaláltam a következetesség és az odafigyelés egyensúlyát. A vezetői értékeléseknél gyakran elhangzott, hogy az állományról tyúkanyóként gondoskodom, de a szükséges döntéseket és az eredményeket hozom, illetve hozzuk, mert a nagy nyomozási eredményességet együtt értük el. Távozásom pillanatában rajtam kívül még hárman szolgáltak itt abból a csapatból, amellyel az őrsöt átvettem 2002-ben, a többiek az irányításom alatt érkeztek, jellemzően úgy, hogy figyelembe vettem az alosztályvezetők ajánlásait. A magas szakmai színvonalat mindenkitől megköveteltem, és mindenkit a szívembe zártam. Valahogy így csináltam, hogy vezetőként is ember maradtam.

Együtt szolgált a tanítványaival.

– Tíz éven át oktattam a biharkeresztesi Bocskai István Gimnázium rendészeti tagozatos osztályában, és tanítványaim közül többen is a Biharkeresztesi Rendőrőrsre kerültek. Szabó Gábor kiemelkedett közülük, úgy szoktam mondani, ő a prototípusom. Zöldfülűként kezdett, a szolgálat mellett továbbtanult, végigjárta a ranglétrát, és immár hadnagyként szolgál a bűnügyi alosztályon, amelyet az a munkatársam vezet, akire a legbüszkébb vagyok. Mészáros Bálint alezredes 27 éve itt szolgál, és nagyrészt az ő érdeme, hogy nyomozási eredményesség tekintetében mi lettünk a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság egyik húzó alegysége. Legendás a hely- és személyismerete.

Feketéné Bartha Edit is végijárta a ranglétrát: 1982 szeptemberében szerelt fel a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági Parancsnokságára, 86–92 között a Debreceni Rendőrkapitányság vizsgálója volt, majd a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságon csinált karriert. Nyomozóként kezdte, szabálysértési előadóként folytatta, és ’98-ban került vezető beosztásba az igazgatásrendészeti osztályon, a Biharkeresztesi Rendőrőrsnek 2002. szeptember 1. óta volt a parancsnoka.

– Azért is szerencsésnek mondhatom magam, hogy rendőri vezetőként abban a városban szolgálhattam, ahol éltem, ezért is tartom nagy becsben a Köz Szolgálatáért díjat, amelyet Biharkeresztes önkormányzata 2019-ben adományozott nekem – mondta Feketéné Bartha Edit, aki négy évvel korábban a Rendvédelemért Emlékérmet is átvehette a Magyar Rendvédelmi Kartól. – Aktív nyugdíjasként látom magam, de hogy mihez kezdek, még nem tudom. Szívesen oktatnék, ha szükség lenne rám, bárhogy is alakul, elfoglalom magam. Még nagyokat dobban a szívem, amikor a rendőrőrs felé visz az utam, de ezt az érzést is szeretem.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG