Jókor jöttek

Április 13-án kora hajnalban a Csengeri Rendőrőrs két egyenruhása épp szolgálati járművel haladt át Csengerújfalun, amikor egy kanyar után vöröslő fényre lettek figyelmesek a sötét éjszakában. Fél percen belül már ott is voltak a Kossuth utcai háznál, és látták, hogy az ingatlan melléképülete kapott lángra.

– Másfél-két méteres lángok csaptak föl belőle, és mivel mozgást sem ebben, sem a szomszédos kertben nem láttunk, nyilvánvaló volt, hogy ezt a tűzesetet elsőként mi vettük észre. Azonnal beszóltunk a tevékenységirányítási központba, hogy küldjenek tűzoltókat a helyszínre – idézte fel Kapitor Sándor törzszászlós, Pátyod és Szamosangyalos körzeti megbízottja, aki Papp Tibor zászlóssal, Tyukod körzeti megbízottjával intézkedett. Átmásztak a kertkapun, és kopogtattak a bejárati ajtón. – Úgy két percbe telt, mire a tulajdonos ajtót nyitott, és kisebbfajta sokkot kapott. Arról kérdezgettük, tart-e tűz- és robbanásveszélyes anyagot a melléképületben. A döbbenettől szinte teljesen leblokkolt, de azt biztosra mondta, hogy a füstőlő kapott lángra. Nincs benne gázpalack és fokozottan tűzveszélyes anyag, és a villanyáramot sem vezették be sem oda, sem a mellette lévő, szerszámos fészerbe, ahol viszont tűzifát is tárolt. Ez alatt a rövid idő alatt, amíg tájékozódtunk, a lángok egyre magasabbra csaptak, öt-hat méteresek is lehettek, és lassan terjedni kezdtek.

A zsaruk tudták, hogy amíg a tűzoltók kiérnek, az még negyedóra lehet, ezért akcióba léptek.

– Locsolótömlő sajnos nem állt rendelkezésre, és annyi időnk nem volt, hogy emiatt a szomszédokat is felébresszük. Így két vödörrel álltunk neki a melléképület oltásának, míg a tulajdonos a fészer melletti ólból mentette ki a sertéseket, illetve amit még lehetett, főleg szerszámokat – vette át a szót Papp Tibor, és hozzáfűzte, hogy még kutya sem ugatott, olyan nagy csend volt. A kibontakozó vészhelyzetről a környéken lakók nem vettek tudomást. – Annak sem volt különösebben nagy hangja, amikor a lángokban álló füstölő összeroskadt, de körülötte olyan pokoli forróság volt, hogy legfeljebb öt méterre lehetett megközelíteni. Onnan öntöttük rá a vödör vizeket, el sem zártuk a kerti csapot.

A két zsaru megfeszített munkájának meglett az eredménye.

– Nem tudnám megmondani, hány vödör vizet zúdítottunk a füstölőre. Főleg az elején kellett belehúzni, mert nagyon úgy tűnt, hogy a lángok át fognak terjedni a szomszédos lakóházra – folytatta Kapitor Sándor. – Szerencsére éppen szélcsend volt, azzal viszont meggyűlt a bajunk, hogy a füstölőben fellógatott 13 szalonna és két sódar zsírja táplálta a lángokat. Úgy tíz perc alatt sikerült a tüzet annyira eloltani, hogy közelebb mehettünk. Ettől fogva már tudtuk, hogy a tűznek nincs esélye, és szinte teljesen el is oltottuk, csak kisebb lángok maradtak belőle. A kiérkező tűzoltók meg is jegyezték, hogy jó munkát végeztünk, csak parázsló anyagmaradványok maradtak. Meleg helyzet volt a szó legszorosabb értelmében, jó érzés, hogy tudtunk segíteni. Erre szokás azt mondani, hogy jókor voltunk jó helyen.

Lázár Géza, a Csengeri Szent Flórián Önkéntes Tűzoltóság vezetője később elmondta a két rendőrnek, hogy a maradványokból ítélve a tűz intenzitása alkalmas lett volna arra, hogy a lángok átterjedjenek a szomszédos lakóház melléképületére. Így viszont, hogy tulajdonképpen rögtön észrevették, és el is oltották, csak anyagi kár keletkezett.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG