Komárom múltjának őre

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Legát István nyugalmazott főtörzszászlóst mindenki ismeri Komáromban. A múlt relikviáit megszerző, gondosan ápoló, osztályozó és bemutató helytörténeti gyűjtő, értékmentő teljes kollekciójának megtekintéséhez egy egész nap is kevés.

Egy élet munkája fekszik a bemutatott tárgyakban, melyek Komárom történetéhez, azon belül különösen a rendvédelem-történethez kötődnek.

– Az idejét sem tudom már annak, mikor kezdtem el gyűjteni az emléktárgyakat, fiatal korom óta érdekel a történelem, mindig izgalmas volt kézbe venni a múlt egy-egy darabját, legyen az akár aranypénz vagy egy egyszerű faszenes vasaló – kezdte visszaemlékezését a főtörzszászlós, akit lépten-nyomon megérint a múlt. – 1992-ben kezdtem meg a szolgálatot határőrként, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) dunai vízirendészeti kirendeltségén szolgáltam. Komárom és környéke kiemelkedő történelmi jelentőséggel bír, már a római korban is határvédelmi erődök sorakoztak a Duna mentén, melyeket szolgálataim során én is végigjárhattam. Érdekes volt látni, hogy ugyanazon a helyen őrzöm a határt, ahol évszázadokkal korábban római legionáriusok álltak.

A Komáromi Rendőrkapitányság impozáns, 1929-ben átadott épülete eszményi helyszínt biztosít a 2018-ban még helytörténeti vándorkiállításként induló csapatmúzeumnak. A ma is teljes fordulatszámon pörgő kapitányság épületében így az ember minden folyosón, sarkon, lépcsőfordulóban találkozhat a múlt relikviáival.

– A csapatmúzeum megnyitása óta nagyon sok tárlatvezetést tartottam az épületben, jöttek nyugdíjas rendőrök, határőrök és gyerekcsoportok is. A kollégák kezdetben meglepődve tapasztalták, hogy múzeummá alakult a kapitányság épülete, de ma már ők keresnek meg azzal, hogy szeretnének átadni egy-egy emléktárgyat, relikviát a gyűjtemény részére. Szerencsére a vezetés részéről teljes a támogatás – sorolja látható büszkeséggel az elért eredményeket Legát István, akinek kedvenc kiállítási tárgya a szobi révkirendeltség többször átfestett zománctáblája, melyen láthatók a Rákosi-címer nyomai az ’50-es évekből, az 1956-os forradalmi Kossuth-címer és az 1989-ig használt Kádár-címer is.

A gyűjtemény soha nem lehet öncélú, önmagában álló, azzal meg kell mutatni valami fontos összefüggést.

Legát István tartja, minden összefügg, így a rendőrségi csapatmúzeum mellett a BRFK Vízirendészeti Rendőrőrsének komáromi épületében is berendezett egy kisebb tárlatot, ahol a dunai vízi közlekedés évezredes múltját, valamint a rendőrőrs saját történelmét is bemutatja.

– Vannak olyan kiállítási darabok, mint például egy hajómotor, amelyen a kollégák megismerhetik a gyári számok szabályos elhelyezkedését. Sokat lendít a szakmai büszkeségen az elődök, az egyenruháik, kitüntetéseik látványa, így a folyosókon is az ő fényképeiket helyeztem el. A rendvédelemről szóló kiállításaim négy alapelven nyugszanak: az elődeink tiszteletén, a hagyományok megőrzésén, az állomány megtartásán a hivatástudat erősítésével és a toborzás elősegítésén.

Történelmi relikviák az iskolában

A fenti célok megvalósításának ad otthont a Kempelen Farkas Alapítványi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, ahol rendőr-, határőr-, tűzoltó- és katonaegyenruhás bábuk mellett I. és II. világháborús kitüntetések várják a rendvédelmi tagozatos vagy épp honvédkadét fiatalokat minden reggel az aulában.

– Ez a határőr-egyenruha az enyém volt, ebben szolgáltam. Így el tudom mondani a fiataloknak első kézből, hogy mit és hogyan csináltunk akkoriban, milyen eszközeink voltak a feladataink ellátásához. Ez a hitelesség sokakat megérint – mondta el a ny. főtörzszászlós, aki rövid ideig az intézmény iskolarendőreként is szolgált.

Legát István gyűjteményének ékessége az a rendőrségi motorcsónak, amely még az Ötvös Csöpi-filmek világát idézi.

A jelenleg restaurálás alatt álló vízi jármű mellett a főtörzszászlós a komáromi Csillagerődben és a Nemzeti Közlekedési Hatóság Hajózási Hivatalának épületében is berendezett jó pár tárlatot, melyek tematikusan mutatják be a közlekedéstörténetet, valamint az erőd katonai múltjának eseményeit.

– Számomra a fegyveres erők története csupán az emberi lét egy fontos szelete. Szeretném bemutatni elődeink életét a bölcsőtől a koporsóig úgy, hogy aki látja a gyűjteményt, megérthesse, ezek az emberek, akik a biztonságunkért akár az életüket is feláldozzák, szintén ültek iskolapadban, és őket is várja haza a család, mint bárki mást.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA

<< Vissza az előző oldalra