Különleges egység – Célkeresztben

– Miután 1983-ban a Rendőri Ezredhez kerültem, gyorsan kiderült, hogy van tehetségem a lövészethez. Ezt a fegyveres bűnözők elleni harcra létrehozott akciószakaszok lőkiképzője, Simkó Imre alezredes fedezte fel a kiképzés során – emlékezett vissza a ny. őrnagy. – Imre bácsi mindig azt nézte, hogy van-e valamennyi tehetség az emberben a lövészet iránt, és faraghat-e igazán jó lövészt belőlünk. Ő az elejétől azt szerette volna, hogy mesterlövész legyek, de végül a rohamcsoportban kötöttem ki, csak három évvel később kerültem a „hosszúpuskásokhoz”. Szerencsére a parancsnokaim ismerték és elismerték a tehetséget, támogatták beosztottaikat készségeik fejlesztésében.

Pintér András nem véletlenül használja a tehetség szót, hiszen úgy tartja, ez örökletes, akárcsak a harci szellem.

– Az a véleményem, hogy beszélhetünk akármilyen kiválasztási szisztémáról meg pszichológiai alkalmassági tesztről, a dolog valójában ott dől el, amikor már élesben megy a „játék”. Szerintem ezt nem lehet tanulni, ezt örököljük. Ezt a szemléletet én édesapámtól örököltem, aki harcolt a II. világháborúban. Ő mondogatta mindig, hogy a csata előtt lehet izgulni, utána is lehet, de közben nem szabad, mert az az életedbe kerülhet. Ez a tanítás nagyon jól jött a versenyeken, hiszen ha ott elkezdek izgulni, akkor nem lesz eredmény. A versenyek nagyon jó alapot adtak arra is, hogy felfokozott idegállapotban is racionálisan gondolkodjunk és cselekedjünk. Emellett sok olyan elfogáson voltam, amelynél láttam összeomlani nagyon kemény bűnözőket, amikor mi törtük rájuk az ajtót. Olyanokat, akik azzal hencegtek, hogy nem félnek a rendőröktől, bárkit lecsapnak fél kézzel. Aztán amikor megtörtük az ellenállásukat, csak hüppögtek. Ez a taktikánk része volt. A lelki ráhatást mi annak idején rendszeresen gyakoroltuk. Ha a körülmények engedték, taktikánkat úgy alakítottuk, hogy esélyt se adjunk az ellenállásra. Mi csak akkor alkalmaztunk fizikai ráhatást, ha az előzetes információk alapján vagy a konkrét esetben indokolt volt, hogy erőt alkalmazzunk az elkövetővel szemben. Tehát csírájában elfojtottuk az ellenállást.

A versenyeken elért eredményei után hamarosan az elit mesterlövők soraiban találta magát.

– A mi szakterületünkön nagyon precízen kell dolgozni, hogy csak az kapja az ólmot, akinek jár. Gyorsan fel kell ismernünk az arcvonásokat, a testtartást és a ruházatot. Ezért nagy a felelőssége a parancsnoknak is, aki végül kiadja a tűzparancsot, vagy engedélyezi a mesterlövésznek, hogy önállóan döntsön. Én, hála istennek, nem kerültem olyan helyzetbe, amikor emberre kellett lőnöm. Olyan bevetésen viszont részt vettem, amikor fennállt a lehetősége, hogy nekünk kell megoldani a helyzetet, a célkeresztemben volt a kijelölt személy is, készen álltam arra, hogy megtegyem, de végül nem volt szükség arra, hogy tüzet nyissak. Csináltunk olyan versenyeket is, amelyeken kifejezetten ezeket a forgatókönyveket gyakoroltuk különböző környezetben, így tudom, mekkora kihívás jól megoldani a feladatot. – összegezte tapasztalatait az immár nyugalmazott mesterlövő.

Az őrnagy lőkiképzőként is csak azt követelte meg a tanítványaitól, amire ő maga képes volt.

– Egy mesterlövőnek nem lehet csak egy fegyvere. Kell egy önvédelmi maroklőfegyver, ez egyértelmű. Kell egy kisebb géppisztoly is, ha nem alapfeladatban alkalmazzuk, mert az pazarlás, ha csak mesterlövő szerepkörre tartunk egy-egy embert. Mi is beálltunk a rohamcsapatba, ha erre volt szükség, mentünk a bűnügyi elfogásokra, bilincseltünk, biztosítottunk. Kell továbbá egy öntöltő puska olyan szituációkra, amelyeknél viszonylag rövid távolságon kell tűztámogatást nyújtani a behatoló csoportnak. Szükség van egy precíziós ismétlőpuskára is, ami nagyobb távolságra, kifejezetten mesterlövész-feladatokra alkalmas, például túszhelyzetben vagy felhevült gázpalackok, valamint elszabadult vadállatok kilövésére, mert ilyet is csináltunk. Mit jelent a nagy távolság? A rendőri és katonai lőtávolság egészen más, a rendőri mesterlövők lőtávolságát a környezet határozza meg, de fontos kitétel, hogy nagyon precíznek kell lenni, hiszen egy adott személyt kell eltalálnunk. Vagy épp egy adott személy testének meghatározott pontját. Ezért elengedhetetlen a kiváló minőségű optika, hogy meg tudjuk mondani az arcvonások alapján, akár több száz méterről is, hogy melyik a túsz, melyik a túszejtő. Nem tévedhetünk, mert ha igen, ártatlant lövünk le – ismertette az elengedhetetlen felszerelések sorát.

Pintér őrnagy úgy tartja, jó rendőrségi mesterlövő abból lehet, aki folyamatosan fejleszti a képességeit, alázatos a szakmával szemben, és kész elfogadni azt a felelősséget, hogy egyszer felhangzik a rádióban a tűzparancs.

K. D.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN