Kutyafuttában

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Kondacs Mihály őrnagy 2011 óta szolgál a Készenléti Rendőrség kötelékében. A kiegyensúlyozott, halk szavú rohamrendőr nyugalmának titka a kutyák szeretetében rejlik, hiszen velük él és jár terepfutó akadályversenyekre is. Kondacs Mihályt erről a sportról, a Hard Dog Race rejtelmeiről kérdeztük.

– Hogyan lehet összehangolni a kutyákat a rendőri szolgálattal?

– Egészen kis korom óta részei az életemnek. Ennek ellenére néha nagyon nehéz összehangolni az igényeiket a lehetőségekkel, különösen, mióta a kislányom is megszületett, így nyilván ők némileg háttérbe szorultak. Igyekszem a szabadidőm nagy részét velük tölteni, most is négy van velünk. A kutyás futás is ezen az életmódon keresztül talált meg, sportszerető emberként, úgy érzem, ebben a hobbiban megtaláltam a helyem. Szultán, Liza, Rambó és Roger pedig ugyanúgy befogadták a falkába a kislányomat, mint ahogy engem elfogadtak falkavezérnek. Ez a falkaszellem a rendőri munkában is rengeteget ad, hiszen bevetési alosztály vezetőjeként én is úgy tekintek a beosztottjaimra, mint a falkám tagjaira, akik elfogadják, hogy én vezetem, óvom és – ha kell – helyre teszem őket. Nagyon fontosnak tartom a fekete-fehér szemléletet és a következetességet.

 

– Mit takar pontosan a kutyás futás?

– Ez egy akadálypálya-alapú sport, mely során eb és gazdája közösen különböző akadályokat teljesít, amelyek erőnlétet, ügyességet és csapatmunkát igényelnek. Elsősorban nem az a cél, hogy minél gyorsabban végigmenjünk a pályán, hanem az együtt töltött minőségi idő megélése, az állat és a gazdája közti kapcsolat elmélyítése. A versenyen elsőként az alfák rajtolnak. Ők leginkább profi és rendszeres sportolók, akik mérik az idejüket és versengenek is egymással, köztük indultunk mi is Szultánnal. A versenyen egy mágneses karórával lehet mérni a szintidőt, amiket totemekhez kell érinteni, így aki akarja, követheti az időeredményét. Igazából a verseny jelentőségét az adja, hogy remek embereket ismerhetek meg, akikkel összeköt ez a sport, és igazán összekovácsolódhatunk a kutyámmal is az együtt megélt nehézségek utáni örömben. Remélem, hogy jövőre már külföldi versenyeken is indulhatunk.

 

– Milyen feladatok várnak az indulóra egy ilyen versenyen?

– Ez nagyon sokrétű, a majomlétrán mászástól, rámpán futástól a tóban úszásig, a lépcsőzetesen megépített állványon feljutástól az alagútban vagy kutyaházban mászásig sok minden bekerülhet a feladatok közé. A verseny 6 kilométeres távján összesen 17 akadály várt minket. A legnehezebbnek a vízi átkelést éreztem, elég hideg volt már a víz (10–14 fokos), ráadásul az előző napokban és a verseny alatt is sok eső esett, így az egész pálya saras volt. Ezt a szervezők megfejelték azzal, hogy a lejtőket is fellocsolták vízzel, így igazán embert és kutyát próbáló terepen kellett haladnunk. Végül 1303 indulóból a 14. helyen értünk célba. Egy ilyen verseny során elengedhetetlen a felkészülés. Mi is több hónapot készültünk a feladatokra, de a profik még több időt fordítanak erre. A szeptemberi versenyen Szultánnal vettem részt, aki fajtáját tekintve labrador retriever, és hathetesen került hozzám. Nagyon sokat köszönhetek Slajchó Attilának, akihez az általa vezetett Körös-parti Eb Klub kutyaiskolába járunk, így Szultánnak nem szokatlan a fegyelem és az engedelmesség. Erre nagy szükség van a mindennapok során is, illetve a versenyeken, amikor rajthoz állunk, körülöttünk több száz kutya, pattanásig feszül minden ideg a koncentrációtól, és onnantól csak a feladat számít.

kutya

 

– Melyik fajta a legalkalmasabb erre a kihívásra?

– Sokfajta kutyával indulnak a versenyzők, elsősorban atletikusabb felépítésűekkel érkeznek, mint német juhász, bokszer, vizsla vagy belga juhász. Találkoztam német doggal, de nagyon sok tacskó is szokott lenni, sőt, most egy mopsz is elindult a versenyen, akit végig kézben vitt a gazdája. Meg kell érteni, hogy a kutya alapvetően nagyon egyszerű lény az embertől eltérő pszichológiával, így nem szabad emberi tulajdonságokkal felruházni őket. Csak mi bonyolítjuk túl az életüket, de meg kell értenünk, mire van szükségük. A fentebb említett következetességen kívül nagy szükségük van többek közt a mozgásra. Egy nagy udvar nem helyettesíthet egy olyan tevékenységet, mint a séta. Még egy nagy udvarban tartott kutyában is kialakulhat frusztráció. Az energiának valahogy távoznia kell. A destruktív viselkedés is annak az egyik jele, hogy a kutya nem mozog eleget, nincs lefárasztva, és így nem tudja levezetni ezeket az energiákat. Ha ezt megértjük, mentálisan is egészséges és nyugodt lesz, valamint egy olyan összhangot teremthet gazda és kutya közt egy ilyen verseny, ami talán az ősidőkben volt csak jelen.

K. D.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, KONDACS MIHÁLY

<< Vissza az előző oldalra