Kutyaképzés kicsikkel és nagyobbakkal

Több éve hagyomány, hogy a két vármegye közös kutyás képzést tart. Idén a Heves megyei kollégák látták vendégül nógrádi munkatársaikat. Orosz Tibor alezredes, a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság szolgálatirányítója szervezte a képzést. Az alezredes hangsúlyozta, hogy a tapasztalatcsere és a csapatépítés mellett az volt a cél, hogy a legközelebbi megmérettetésnél jó vagy kiváló minősítést szerezzenek a négylábúak és a kutyavezetőik. Az idei képzés rendhagyónak bizonyult abból a szempontból is, hogy a szolgálati ebeknek egy sokkal összetettebb feladatsort kellett elvégezniük, mint a korábbiakon.

A kábítószer-keresés és a nyomkövetés mellett a szervezők az őrző-védő feladatokra koncentráltak leginkább. A szolgálati állatoknak olyan helyzeteket alakítottak ki, amelyekkel a való életben is találkozhatnak. Például a kutyáknak ugyanazon a helyszínen különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk. Az egyik összetett feladatban, miután az eb „leszerelt” két támadót szájkosárral, egy harmadik „elkövető” keresésére kellett indulnia. Ehhez pedig minden helyiséget szisztematikusan végig kellett vizsgálnia. Amikor sikerrel járt, a rendőr intézkedett a megtalált „gyanúsítottal” szemben, majd az állat újabb feladatot kapott, és egy másik célszemélyt is meg kellett keresnie. Ezzel a koncentrálóképességét tesztelték, hogy képes-e egyszerre többféle feladatot egymástól függetlenül is elvégezni. Eközben figyelték a viselkedését és a reakcióidőt, és ennek megfelelően segítették a tevékenységét, javították az esetleges hibáit.

– Nincs olyan kutya, amelyik nem hibázik, erre jók ezek a közös képzések, mert itt segédekkel dolgozva hamarabb észrevesszük, hol követett el hibát, és arra törekszünk, hogy kijavítsuk azt – magyarázza Kiss Csaba kutyakiképző segéd. – A legtöbb eb egy már ismert terepen, ahol jól begyakorolták a feladatokat, tökéletesen végre tudja hajtani azt. De az életben nincs begyakorolt szituáció, a szolgálati kutyának éles helyzetben egy számára teljesen idegen helyszínen is el kell végeznie a feladatot, esetleg megvédenie a rendőrt, és tanulni ebből. Mindezt minél rövidebb idő alatt, minél gyorsabban. Ezek a képzések arra is jók, hogy segíthetünk egymásnak, miben lehet még javítani, miben látjuk a hibát. Például az egyik feladatban felmerült az a hiba, hogy a kutya nem ugatta meg az elrejtőzött embert, csak kaparva jelzett. Ez azért baj, mert ha a kutyavezető nincs éppen mellette, és nem hallja, hogy jelez az állat, akkor nem megy utána. Ilyenkor azt kell az ebnek megtanítani, hogy hangot adjon, ha megtalálta a keresett embert.

A kutyák szoktatását már kölyökként elkezdik, hogy lássák, képesek lesznek-e a feladatokat végrehajtani anélkül, hogy félnének. Néhány kölyökkutyát is elvittek a képzésre, velük a dominanciaharcot gyakorolták.

– Ilyenkor olyan reakciókat mutatok a kölyöknek, ami védekezésre kényszeríti, és ugatni kezd. Az ugatásra viszont a segéd is reagál, hátrál, elmozdul, így a kutya rájön, hogy minél jobban ugat, a segéd is jobban mozog. Neki a zsákmányszerzés a jutalom, ilyenkor hagyjuk, hogy elkapja a ruhánkat vagy egy rongyot a kezünkből. Szoktunk csoportos feladatokat is tartani, ugyanis azt is meg kell tanulnia, hogy ha más kutya is van ott, még akkor is, ha épp ugatva őrjöng, nem zavarhatja, neki akkor is végre kell hajtania a feladatot – teszi hozzá Kiss Csaba.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA