Kutyakiképzők szárazföldön és vízen

A nyár egyik legforróbb napja volt, a legalkalmasabb idő egy kis fürdőzéshez. A kutyusok is élvezték, azonban ezúttal nem a felfrissülésük volt a cél. Dolgozni kellett, komoly feladat várt rájuk.

– Évek óta szervezünk közös kiképzéseket – magyarázza Havran József főtörzszászlós, kiképző kutyavezető, a Bátonyterenyei Rendőrkapitányság körzeti megbízottja. – A kiképzés célja, hogy megfelelően felkészült legyen a kutya és a vezetője, ehhez pedig elengedhetetlen a gyakorlás. Egyedül egyik kutyavezető sem képes kiképezni a négylábúját. Például egy nyomfektetésnél, ha én fektetem a nyomot, elkövethetem azt a hibát, hogy mivel tudom, hova tettem, irányítom az állatot, ha az nem a nyom felé kezd keresni. Közben előfordulhat, hogy ő jó irányba indult, csak a nem látható légmozgások vagy a huzat másfelé viszi a szagot, és ő ezt dolgozza fel, majd ezután talál rá a helyes irányra. Azzal, hogy befolyásolom, rossz irányba viszem a képzését. Ezért mindig más fekteti a nyomokat, és rejti az anyagokat. Szükség van segítőre. Ehhez komoly fizikai erőnlét, tudás kell. Az nem elég, hogy elég bátor és elszánt legyen, mert egy rossz mozdulattal, rossz ingerrel, rosszkor történő megerősítéssel vagy rossz elvezetéssel pont az ellenkezőjét fogom elérni, de akár rossz beidegződést is okozhatunk a kutyában. A képzések során egymástól is tanulunk mindig, megosztjuk a tapasztalatainkat. Különböző helyszíneken tréningezzük a kutyákat, hogy minél változatosabb legyen a terep. Dunakeszin a leggyakoribb, viszont az egy steril környezet. Ott a kutyák automatikusan teszik a dolgukat, már tudják, mi vár rájuk. Most már az a tendencia, hogy igyekszünk élő környezetet keresni nekik, például egy pályaudvart, szórakozóhelyeket. A lényeg, hogy az állat valós életkörülmények között dolgozzon. Ki kell tudnia zárni a környezetet, és csak arra összpontosítani, ami a valós feladata.

A képzés helyszíne a Maconkai-víztározó volt. Először egy elhagyatott épületben kellett a kutyusoknak felkutatniuk a célszemélyt. A sötét helyiségek, a bútorok mind kihívást jelentettek nekik, hiszen számtalan helyre el lehetett ott rejtőzni. A kölyökkutyáknak is új környezet, új feladat volt. Az épületet helyiségről helyiségre át kellett vizsgálniuk, hogy megtalálják a bujkáló segítőt. Ehhez nemcsak az orrukat, de egyéb érzékszerveiket is használniuk kellett.

– Nem minden eb használja ösztönösen az érzékszerveit – magyarázza a főtörzszászlós. – Segítünk nekik útmutatással. Például kinyílik egy ajtó, vagy a segítő valamilyen hangot ad ki, aztán rájönnek maguktól, hogy használniuk kell az orrukat. Van, amelyik ösztönösen teszi, de némelyiket tanítani kell.

Nem véletlenül esett a helyszínválasztás Maconkára. Rendkívül fontos, hogy az állat vízben is tudjon feladatot megoldani. A kutya ilyenkor úszva közelíti meg az elkövetőt, le kell küzdenie, hogy nyeli a vizet, és ott fogja el a menekülőt. Némelyik kölyöknek ez újdonság volt. A gyakorlat során a segítő bement a tóba, majd a kutyavezető utasította az ebet, hogy fogja el. Volt a kutyusok között olyan, amelyik hezitálás nélkül ugrott a vízbe, és egyenesen a segítőhöz úszott, de akadt olyan is, amelyik először tétovázott, mielőtt beugrott volna. Néhány kölyök csodálkozva nézte a vizet. Némelyik úgy ugrált a „zsákmány” felé, mint egy kis kenguru.

– Teljesen más, amikor az eb csak szórakozásból megy a vízbe, úszkálni, mint amikor dolgoznia kell – mondja Havran József. – Van, amelyik fél a víztől, de magas a fogási ösztöne, amely leküzdi a vízzel szembeni félelmét, és rájön, hogy meg tudja csinálni a feladatot. Össze kell kapcsolnia az úszást és a fogást. Olyan is van, akinek nem okoz gondot, hogy a vízbe menjen, de fogni nem szeret. Vele ezért először a szárazföldön kell gyakorolni a fogást, és később a vízben.

Maconkán nemcsak új kutyák voltak a csapatban, de két kolléga is először vett részt ilyen gyakorlaton, hamarosan kezdik majd a kutyás kiképzést.

Havran József egyik fiatal járőrtársa, Balázs Dávid őrmester január 1-én szerelt fel a Bátonyterenyei Rendőrkapitányságra. Bevallotta, a főtörzszászlós hatására kezdte el őt is komolyabban érdekelni a kutyás szolgálat.

– Mindig is szerettem a kutyákat. Most még csak megfigyelőként veszek részt, de hamarosan kezdődik a képzésem. Ha befejezem, járőrkutyás szeretnék lenni, esetleg később szakosodni, kábítószer- vagy bombakereső ebre – magyarázza.

Bóta Adrienn főhadnagy, a Pásztói Rendőrkapitányság bűnügyi technikai csoport vezetője szintén most fogja kezdeni a kutyakiképző tanfolyamot. Ő magával hozta a blökijét, a 10 hónapos Szerkánt is, hogy szokja a körülményeket.

– Hét éve helyszínelek, sokszor dolgoztunk együtt nyomkövető kutyákkal. Például kutatásnál kérünk kutyás kollégát, amikor kábítószert keresünk. Szeretem az állatokat, így amikor saját kutyám lett, elhatároztam, hogy én is részt veszek a képzésen. Szakmailag is jó, hiszen ha kimegyünk egy helyszínre, akkor a kutya már kéznél van, tudunk dolgozni, nem kell megvárni, amíg egy kolléga megérkezik, és nagyon sokszor hasznunkra lehet az állat képessége – tette hozzá Adrienn.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA