Libanonban csaptak le német csalókra

„Jó estét! Gerhard Müller alezredes vagyok, és a városi rendőrség vagyonbiztosítási osztályáról hívom. Az elmúlt napokban több betörés is történt a közvetlen szomszédságában, ezért ideiglenesen önnél is begyűjtenénk a lakásban tartott pénzt és értéktárgyakat. Egy kollégánk most járja a környéket. Ha nem tart igényt erre a biztonságos, rendőrségi szolgáltatásra, akkor sajnos nem tudjuk szavatolni pénze és értéktárgyai biztonságát” – mondja a vonalas telefonba a magabiztosan, ékes németséggel beszélő férfi, és a tárcsázott nyugdíjas megretten.

Mai is több száz német időset hívnak ezzel vagy az unokázós sémával – manipulált vagy nem látható – külföldi mobilszámról, és még mindig hatalmas összegeket csalnak ki tőlük. A Németországban tavaly regisztrált 60 ezer eset alapján az unokázós bandák ottani zsákmánya meghaladta a 30 millió eurót, és félő, hogy ennyit idén is beszednek, pedig már több régióban külön nyomozócsoportok foglalkoznak csak ezzel a bűncselekménytípussal. Amikor a felderítésben már ott tartanak, ők veszik fel a kapcsolatot az illetékes külföldi rendőrségekkel, és rajtaütést kérnek.

Szeptemberben libanoni nyomozók csaptak le Bejrútban egy kilencfős bandára, melynek tagjai onnan hívogattak németországi telefonszámokat. Közülük hét elkövető letartoztatását rendelte el az ottani bíróság; ketten német állampolgárok, a kiadatásuk folyamatban van. Eddig negyven németországi áldozatukat azonosították, zömében Bréma környékén, de a bajor nyomozók álláspontja szerint több százan lehetnek. Ebben az ügyben azért jártak el müncheni detektívek, mert tavaly júniusban ott fogták el a banda egyik futárját, aki a vallomásában egy 28 éves müncheni férfit nevezett meg kapcsolattartóként. Őt a zsaruk korábban egy Törökországból irányító bűnbandával hozták kapcsolatba, de az édesanyja sem tudott arról, hol lehet, azt viszont elmondta, ismeretlenek megfenyegették, azt állítva, a fia ellopott tőlük 10 ezer eurót. A nyomozás feltárta, hogy ezt a pénzt a férfi a törökországi bűnbandától nyúlta le, és most menekül. Nem találták meg, de kezdték megfigyelni a lehetséges németországi kapcsolatait, és így került látókörükbe egy 39 éves brémai férfi, akiről bebizonyosodott, hogy egy ottani unokázós, illetve „sokkhívós” banda tagja. Németországban ezt a bűncselekménytípust schockanruf, azaz sokkhívás néven emlegetik, bár az unokázós trükk (enkeltrick) is közismert kifejezés. A müncheni zsaruk nemcsak azt derítették ki, hogy a brémai csalók Libanonból irányítanak, hanem azt is, hogy Bejrútban hol kell keresni a főhadiszállásukat. Ezek után vették fel a kapcsolatot ottani kollegáikkal, akik nemrég akciót szerveztek az elfogásukra. „Sokkhívások ügyében ez volt a nyolcadik külföldi bűnszövetkezeti telefonközpont, amelynek a leleplezésében részt vettünk, de ez volt az első libanoni” – nyilatkozott Hans-Peter Chloupek főnyomozó, és hozzátette, még tart a vélhetően több száz áldozat azonosítása, akik közül legalább 12-en müncheni nyugdíjasok. Az ő elérhetőségeiket is telefonkönyvekből nézték ki, abból kiindulva, hogy aki ma még benne van a telefonkönyvben, az nem lehet fiatal, de a kiválasztásnál az is döntő, hogy egy név mennyire hangzik legalább hat évtizeddel korábbinak.

Német nyomozóknak legutóbb júniusban sikerült szétverni egy Észak-Rajna–Vesztfáliában tevékenykedő bandát, amelyet Londonból irányított egy 41 éves lengyel polgár, néhány héttel ezelőtt pedig egy magdeburgi nyugdíjas akciójára figyelt fel a germán közvélemény. A 71 éves férfi azzal jelent meg az ügyészségen, igencsak zaklatottan, hogy „hoztam az aranyat!”. Hamar kiderült, percekkel korábban csalók azzal hívták fel, hogy a fia súlyos balesetet okozott, de ha letétbe helyez pénzt és ékszereket az ügyészségen, akkor kiengedik a börtönből. A férfinál nem volt otthon pénz, csak arany, azt gyorsan felkapta, letette a telefont, beült a kocsijába, és beviharzott az ügyészségre.

Németországban hét-nyolc évvel ezelőtt kezdett elharapózni a sokkhívós bűnözés. A csalók kezdetben Lengyelországban regisztrált mobilokkal próbálkoztak, majd több banda is Törökországba helyezte át a főhadiszállását, de miután a német zsaruk ott is sikerrel nyomozták le őket, török kollégáik pedig egyik bűnszervezetet verték szét a másik után, a szélhámosok távolabbi országokban folytatták áldatlan tevékenységüket, például Libanonban, de a jelek szerint ott is forró lett a talaj.

SZ. Z. J.

FOTÓ: LIBANONI RENDŐRSÉG, INTERNET