Megvárta a lánykéréssel a félidő végét

Simon Milán főtörzsőrmester, a Készenléti Rendőrség kaposvári bevetési alosztály járőrparancsnoka és Simon-Orczi Edina törzsőrmester, a Kaposvári Rendőrkapitányság forgalom-ellenőrző alosztály járőrvezetője 2015-ben ismerkedtek meg. Milán 2012, Edina 2010 óta rendőr. Edinát mindig is vonzotta a hivatás, a bátyja és a húga is rendőr.

– A középiskola elvégzése után azért nem egyből lettem rendőr, először banki ügyintézői szakra jelentkeztem – meséli a törzsőrmester. – Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez engem nem köt le. A második félévben ott is hagytam a főiskolát. Ezután jelentkeztem Körmendre. Mindig is a közlekedés érdekelt, de a suli elvégzése után, 2010-től Drávaszabolcson voltam a határon. Fél évvel később viszont a Kaposvári Rendőrkapitányságon tudtam elhelyezkedni, a közlekedésrendészeti osztályon. A város nem volt ismeretlen, mivel középiskolába is ide jártam.

– Nálam is vannak a családban egyenruhások – veszi át a szót Milán. – Unokabátyám határőr volt, aztán rendőr lett, a bátyám pedig tűzoltó. A középiskoláig nem volt különösebb tervem. Szerettem focizni, focista is akartam lenni, a ZTE fiókcsapatáig jutottam, amikor egy külső-belső bokaszalag-szakadás kettévágta a karrierem. Akkor azt mondták, hogy nem fogok tudni többé focizni. Ez eléggé visszavetett, de az unokabátyám sokat segített akkor, és szép lassan elvitt abba az irányba, hogy határrendész legyek. Azt azért még megjegyezném, hogy a focitól nem távolodtam el teljesen, itt, Kaposváron a Készenléti Rendőrségnél szerveztem egy kispályás csapatot.

Simon Milán a 2012-es felszerelése után először Berzencére, a határra került, majd Kaposvárra, a Somogy Megyei mélységi ellenőrzési és közterületi támogató osztályra (MEKTO), utána a városi rendőrkapitányságra, 2017 óta pedig a Készenléti Rendőrséghez.

– 2015-ben a Kaposvári Rendőrkapitányságra mentem, amikor a bejárati ajtónál szembejött Edina – idézi fel a megismerkedésük első pillanatát Milán. – Egyből tudtam, hogy nekem ő „kell”. Köszöntem neki, de először továbbment, majd hangosabban köszöntem. Akkor visszafordult, és köszönt. Aztán legközelebb a Balaton Soundon találkoztunk, mindkettőnket odavezényeltek. Ott jöttünk össze.

– Nem sokkal később össze is költöztünk, megszületett Félix, és összeházasodtunk – veszi át a szót Edina. – Igaz, a lánykérés sem mondható hagyományosnak.

– Ez biztos is – mondja nevetve Milán. – Gondolkodtam mindenféle eseményeken, hogy hol kérhetném meg a kezét. Séta közben, moziban. De Edina korábban mondta, hogy ne legyen sablonos, inkább spontán. Egyik vasárnap az emeleten xboxoztam. Tudtam, hogy a konyhában a menyasszonyom csinálja a kedvenc kajámat, rántott csirkemellet és sült krumplit. Lementem, kezemben a gyűrűvel. Ott ült a mamája, Edina meg sütötte a krumplit. Kérdeztem: „Edina, végeztél már az ebédkészítéssel?” Mondta, hogy nem. Mondom: „És hozzám jönnél?” A válasza szintén nem volt. Gondoltam, hogy akkor folytassák, felmentem a szobába, és játszottam tovább.

– Nem sokkal később persze felmentem Milán után – folytatja Edina. – Mondtam, hogy ne haragudjon, nagyon meglepett a kérdésével, mással voltam elfoglalva. Kértem, hogy kérdezze meg megint. Megkért, hogy várjak egy kicsit, míg lejátssza a félidőt. Megvártam a félidő végét, majd természetesen igent mondtam. Mondta, hogy nagyon örül neki. Én visszamentem a konyhába, befejeztem az ebédet, Milán pedig megnyerte a mérkőzést.

Nászút helyett házat vásároltak, amit folyamatosan újítottak fel. Idén jutottak el olyan szintre a munkálatokkal, hogy már elutazhattak nyaralni Máltára.

– Bevallom, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy most elköltünk 5-600 ezer forintot nyaralásra, közben meg tudom, hogy abból meg lehetett volna csinálni a konyhát – érvel Milán.

Arra a kérdésre, hogy két rendőr hogyan tudja megszervezni az életét, azt válaszolják, hogy már megszokták. Milán sokat jár a déli határra útlevelet kezelni, de amikor megismerkedtek, akkor is MEKTO-s volt, tehát nem volt mindig otthon. Edina pedig hivatali munkarendben dolgozik.

Félix most kezdi az iskolát. Edina szerint ő jobban izgul, mint a gyerek. Félix egyébként állatorvos szeretne lenni. Ezzel is magyarázható az, hogy már szinte az összes magyarországi állatkertet bejárták, egyedül a nyíregyházi maradt ki eddig. Nem mellékesen pedig imádnak társasjátékozni. Rendszeresen összejárnak a szomszédokkal, és nagy partikat játszanak.

Edina egyébként évek óta verseket ír. Szomszédoknak, különböző alkalmakra, így eljegyzésekre, lánybúcsúkra, esküvőre.

Félixtől egyébként azt is megtudom, hogy két kutyájuk és egy macskájuk van. Egy mopsz és egy tacskó. A mopsz és a macska jóban voltak, de amióta megérkezett a tacskó, azóta a macska nagyrészt a tetőről figyeli a világot.

MÁTYÁSI GYÖRGY

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, SIMON MILÁN