Mesél a rendőr: Élethű képmásával szelfiznek

Édesapja kőműves volt, segédként dolgozott mellette az iskola befejezése után. Aztán jött egy lehetőség, amely szerint az érettségit egy év alatt megszerezheti a honvéd középiskolában, és mivel a katonaság is érdekelte, beiratkozott. Leérettségizett, azonban nem tudott olyan területen elhelyezkedni a honvédségnél, ahol szeretett volna, ezért ismét az apja mellett kezdett el dolgozni, valamint kilenc hónap kötelező sorkatonaság következett.

– Édesapám gyakran mesélt arról, hogy rendőr szeretett volna lenni, de a szülei nem engedték – kezdi Pohánka Tamás. – Tudtam, hogy nagy álma válna valóra azzal, ha hivatásos lennék. Ezért jelentkeztem a rendészeti szakközépiskolába Budapestre. Miután 2001-ben elvégeztem, a XV. Kerületi Rendőrkapitányságra kerültem járőrként. Nagyon megtetszett a nagyvárosi nyüzsgés. Már a kezdetekkor a mély vízbe dobtak. Az első szolgálati napom még nagyon nyugodt volt, egy törzsőrmester mutatta meg a körzetet. Másnap azt gondoltam, hogy megint a törzsőrmesterrel leszek, ehelyett egy tanuló mellé osztottak be. Aznap sorban jöttek a címek. Volt, aki magasfeszültséggel akart öngyilkosságot elkövetni, és elfogtunk egy drogost, aki szétverte a patikát, mert nem kapott gyógyszert. A zsebében találtuk meg az égetett kanalat meg az alufóliát és a port. Akkor még annyira nem terjedt el a kábítószer, ilyet csak a tévében láttunk. Nekem tetszett ez a pörgés, nagyon lelkes voltam. Sok autófeltöréshez is kimentünk, megesett, hogy egy nap tíz bejelentés is érkezett eltűnt gépjárműről. Több kocsi-, trafikfeltörőt elfogtunk az ott töltött másfél év alatt. Akkoriban nem volt ennyire felszerelt a rendőrség szolgálati gépkocsikkal, BKV-val jártam a címekre. Ha kaptunk egy bejelentést, felültem a villamosra vagy a buszra, kimentem, felvettem az adatokat, majd mondtam a sértettnek, hogy várja meg a helyszínelő kollégákat, én pedig buszoztam tovább a következő helyre. A másfél év alatt, amit ott töltöttem, rengeteg tapasztalatot szereztem. Mivel Nógrád megyéből származom, ingáznom kellett, ami egyre nehezebbé vált, ezért úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. A Balassagyarmati Rendőrkapitányságra kerültem. Hatalmas váltásként éltem meg. A budapesti pörgéshez szoktam, itt azonban nyugodtabb a munkatempó. Főleg csendháborítás vagy magánlaksértés miatt hívtak bennünket. A drogot akkoriban nem is ismerték errefelé.

Pohánka Tamás hamarosan a közlekedésrendészet felé vette az irányt.

– Első motoromat 2004-ben vásároltam, egy 1000 köbcentis Yamaha Thunderace-t. Nagyon szerettem a barátaimmal motorozni, szinte minden szabadidőmet sportmotorokon töltöttem, azokat szereltem. Aztán 2007-ben az egyik kollégám elment nyugdíjba, és így lehetőségem nyílt arra, hogy én is motoros rendőr lehessek. Boldogan vállaltam, hiszen imádtam motorozni. Egészen mostanáig motoros járőrszolgálatot láttam el. A gépen ülve sokkal hamarabb észre lehet venni, ha valaki nem tartja be a KRESZ-t, és belátunk az autóba is, így azonnal felfigyelünk rá, ha valaki nem csatolja be a biztonsági övet, mobiltelefonál, vagy gyanúsan néz ki, például a határsértőket szállító embercsempészek. De a közlekedést is könnyebben átlátjuk. Rendszámfelismerő kamerákkal dolgozunk, így rögtön kiszűrjük, ha valakinek például lejárt a műszaki vizsgája, vagy a gépjárművet hivatalból vonták ki a forgalomból. Gyakran tartunk tachográf-ellenőrzést, ilyenkor azt figyeljük, hogy a nehézgépjárművek vezetői betartják-e az előírt vezetési és pihenőidőket. Heves és Borsod megyeiekkel szoktunk közös szolgálatot ellátni, természetesen a sebességet is ellenőrizzük.

Nemrég Galgaguta belterületén, illetve Felsőtoldon tettek ki egy életnagyságú rendőrmakettet, amelyen Pohánka Tamást látni. A bábu kihelyezésének célja, hogy felhívják a sofőrök figyelmét a közlekedési szabályok betartására, és a makettet észlelve óvatosabban, a gyalogosokra és járművezető társaikra is odafigyelve hajtsanak.

– Amikor felkértek, legyek a bábu „arca”, örömmel vállaltam, hiszen talán ezzel is hozzájárulhatok ahhoz, hogy mindenki épségben hazaérjen. A visszajelzések azt mutatják, hogy a rendőrmakettet látva valóban lelassítanak az autósok.

Sokan felismerik a törzszászlóst, amikor észreveszik a bábun.

– A barátok fényképeket szoktak küldeni, mellé állnak, és készítenek egy-egy poénos fotót. De olyan is volt, akit megállítottam igazoltatni, és azt mondta, már látott valahol. Az emberek könnyen elfogadják, jobban megnyílnak, hiszen a képmásommal szinte naponta találkoznak.

Pohánka Tamás több, mint húsz évig szolgált közrendvédelmi és közlekedésrendészeti területen járőrként. Nemrég azonban egy új területen szerette kipróbálni magát, ezért jelenleg a Nógrád vármegyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztály megbízott vizsgálójaként dolgozik.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG