Mindenkit ismer

Írni-olvasni még nem tudott, de azt már igen, hogy mi lesz belőle.

– Rendőr lakott a szomszédságunkban, és óvodásként komoly hatással volt rám, amikor egyenruhában láttam. Elhatároztam, belőlem is rendőr lesz – kezdte Lukács Antal, aki épületgépészként végzett Nyíregyházán, az Inczédy György Szakképző Iskolában, ahonnan felvették a Nyíregyházi Főiskola Gépészmérnöki Karára. – Egy év után abbahagytam, hogy rendőr lehessen belőlem, és 2008-ban végeztem a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában.

A XIV. Kerületi Rendőrkapitányságra szerelt fel, egy évre rá pedig saját kérelmére került az Ibrányi Rendőrőrsre. 2012-től Nagyhalász körzeti megbízottja.

– Kezdettől fogva előnynek érzem, hogy ez a szülővárosom, és kihívásnak tartom, hogy legalább látásból mindenkiről legyen valamilyen benyomásom. Ma már kijelenthetem, hogy mindenkit ismerek, és azt is tudom, kihez kell fordulnom, amikor bűncselekmény történik – mondta, és elmesélte, hogy nyolc éve fél nap alatt megoldotta egy motorkerékpár-lopás ügyét. – Ennyit kellett várnom az információra. Helyi lakos volt az elkövető, és a jármű is előkerült.

Tavaly szeptemberben furcsa helyzetbe került.

– Azzal hívott fel egy buszsofőr a nagyhalászi pályaudvarról, hogy nem tud mit kezdeni egy síró fiúcskával, aki nem beszél magyarul. Odasiettem, és a gyerek lenyugodott, amikor az egyenruhát meglátta. Csak angolul beszélt, nekem pedig inkább a német az erősségem, ezért nemzetközi szavakkal próbálkoztunk. Kikeresett egy számot a telefonjában, és azt mondta: „mama”. Felhívtam, és kiderült, Kanadából települtek haza. Az előző nap is ezzel a busszal ment az ibrányi iskolába, de annyira a telefonjába mélyedt, hogy elnézte a megállót, és így kötött ki Nagyhalászban. Átvittem, és átadtam a nevelőknek.

Néhány héttel ezelőtt is rendhagyó ügyben intézkedett.

– Lakik a városban egy hallássérült házaspár. Március végén a férj külföldre utazott rokonlátogatásra, a feleség pedig elérhetetlenné vált a hozzátartozók számára, akik a segítségemet kérték. Elmondták, hogy az előző nap délutánján még videótelefonáltak vele, kiválóan tud ugyanis szájról olvasni, de aznap délelőtt már nem érték el, és a körülmények arra utaltak, hogy baj történhetett vele. A rezgéssel jelző okostelefont mindig magánál tartja, de nem reagált sem hívásra, sem üzenetre, és a fénycsengőt is hiába nyomták meg. Ehhez jött, hogy a kutyájuk még a kennelben volt, és nem találták kint a tálját, amiből arra lehetett következtetni, hogy este nem etették meg, ahogy szokták, és nem is engedték ki – idézte fel Lukács Antal. – Az egyik hozzátartozónak volt kapukulcsa, a másik pedig a közelben lakott, és hozott egy létrát, arról néztem be a szobába. Láttam, a nő az ágyban fekszik mozdulatlanul, összekucorodva, tetőtől talpig betakarva. A kiabálás és a dörömbölés nem vezetett volna célra, az egyik hozzátartozó viszont értett a zárcseréhez, és engedélyeztem a bejutást, ami sikerrel is járt. Kiderült, hogy a nő lázas beteg, hidegrázás miatt takarta be a fejét, és ezért nem látta a fénycsengőt. A telefon rezgését pedig azért nem észlelte, mert mélyen aludt. Megértette, és jólesett neki, hogy rokonai aggódtak érte, és nekem is hálás volt az intézkedésért.

SZ. Z. J.

FOTÓ: BÉRES ATTILA