Nem lehetett véletlen

Ugyanott nőttek fel, alig néhány házra egymástól, de akkoriban a köszönésen kívül nem sokat beszélgettek. A véletlen azonban úgy hozta, hogy egymás tudta nélkül, de mindketten a rendőri pályát választották, így később a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában újra találkoztak. Richárd már második évfolyamos volt, amikor Dalma megkezdte tanulmányait.

– Egyik nap ismerős arc jött velem szemben az iskola folyosóján – kezdi Dalma. – Egyből felismertük egymást, és beszélgetni kezdtünk. Aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Richárd már az általános óta rendőrnek készült, ő már tudatosan olyan szakközépiskolában tanult tovább, ahol rendészeti fakultációra járhatott. Érettségi után a rendőriskolát is elvégezte. 2016-ban szerelt fel a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra járőrként, tavaly óta pedig körzeti megbízottként lát el szolgálatot.

– Szabolcsi vagyok, az iskola befejezése után furcsa volt a nagyvárosba jönni – emlékszik vissza Richárd. – De aztán hamar hozzászoktam a nyüzsgéshez, hogy mindig történik valami. Nagyon sok esettel találkoztam az évek során, voltak szomorúbbak is, amelyek jobban megviseltek. Szívesebben emlékszem vissza azokra történetekre, amikor egy tolvajt vagy egy körözött embert fogtunk el. Voltak humoros esetek is. Egyszer a kollégámmal járőrszolgálatot láttunk el, amikor a szemből érkező autó sofőrjében felismertük azt a fiatalt, akitől nem sokkal korábban elvettük a jogosítványát ittas vezetés miatt. A szolgálati autóval azonnal utánafordultunk, de mire utolértük, ő már satufékkel megállt a járdaszegély mellett. Odamentünk a járműhöz, de a férfi addigra már az autó hátsó ülésén ült egyedül. Mondtuk neki, hogy szép próbálkozás volt, de ő vezetett. Egy másik alkalommal pedig bejelentést kaptunk, hogy betörtek egy kínai büfébe. A helyszínen körülnéztünk, és a konyhában ráakadtunk a tolvajra. Éppen az igazak álmát aludta a földön, de előtte még alaposan megvacsorázhatott, mert körülötte minden majonézben úszott.

– Ezeket a történeteket én is mind ismerem – szól közbe nevetve a felesége. – Bár nem szoktunk sokat a munkáról beszélni, az érdekesebb eseteket elmeséljük.

Dalma családjában többen dolgoznak a büntetés-végrehajtásnál, ezért tőle nem állt messze a rendőri hivatás. Unokatestvérével együtt jelentkezett Miskolcra, mindkettőjüket felvették.

– Határrendészeti szakon végeztem 2017-ben – mondja. – A Készenléti Rendőrség II. bevetési osztály II. bevetési alosztályára szereltem fel járőrként. Általában biztosítási és személyvédelmi feladatokat látok el, de gyakran teljesítek szolgálatot a határnál is útlevélkezelőként. Még az is előfordul, hogy a VIII. kerületben teljesítek szolgálatot.

A lánykérésre egészen szokatlan módon került sor.

– Nővérem kisfiának mi vagyunk a keresztszülei – meséli Richárd. – A keresztszülőség nekünk újdonság volt, de nagyon szeretjük. Innen is jött az ötlet, hogy a baba is kapcsolódjon a lánykéréshez.

– A sógornőmnél voltunk, és megkért arra, hogy tegyem tisztába a kicsit – folytatja Dalma. – Elkezdtem a babáról leszedni a rugdalózót, amikor a pelenkára tűzve megláttam egy cetlit, amire rá volt írva: „Leszel a feleségem?” Mikor megfordultam, ott térdepelt mögöttem Ricsi gyűrűvel a kezében. Az anyakönyvvezető előtt 2021 nyarán mondtuk ki az „igen”-t, de a lakodalmat csak később, szeptember 18-án tartottuk. Ott voltak a családtagok, a barátok, de a kollégáink is, akik kivont karddal álltak sorfalat nekünk.

Amikor éppen nem a hivatását látja el, Dalma a XVIII. kerület futballcsapatában játszik. A meccsekre párja is elkíséri, a nézőtérről szurkol neki. A szabadidejüket azonban mostanában a házfelújítás tölti ki.

– Mindketten vidéken nőttünk fel, nagyon szerettünk volna kertes házba költözni. Nemrég sikerült venni egy házat Pest megyében, azt újítjuk fel most. Sok munka van vele, de reméljük, hogy nemsokára minden készen lesz, és hamarosan beköltözhetünk – teszi hozzá Richárd.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, RENDŐRSÉG