Nyaralni mentünk…
Kiváló ötlet megosztani a közösségi oldalakon, hogy elutazunk valahová. Gyűlnek a lájkok, jókívánságok… És valami más is. Információk rólunk.
– Nézd, drágám, mennyien lájkolták már! Kiraktam a repülőjegyeket a Facéra, hogy irány Malibu! Még a szomszéd is reagált, biztos alig várja, hogy elhúzzunk!
– Levegyük a ház hirdetését az ingatlanos oldalról, amíg külföldön vagyunk? Ne zavarjanak emiatt.
– Persze, mindjárt…
***
– Halló, Kis Márton vagyok, és láttam a ház hirdetését. Nagyon érdekel, az ár is kedvezőnek tűnik. Mikor tudnám megnézni?
– Sajnos az az igazság, hogy most két hétig biztos nem, ugyanis külföldre utazunk. Épp most akartam levenni a hirdetést.
– Nagyon sajnálom. Az a baj, hogy sürgős lenne, egy Németországban élő barátom kért meg, hogy nézzek körül, és már csak egy hétig marad Pesten. Nem tudná egy szomszéd megmutatni? Vagy túl bonyolult a bejutás?
– Ne haragudjon, de nem vagyunk olyan viszonyban a szomszédokkal, hogy megkérjük őket. Nem a bejutás bonyolult, de nem szívesen adjuk oda nekik a kulcsot.
– Értem, köszönöm, akkor jó utat kívánok, ha aktuális lesz, még telefonálok!
***
– Figyelj, spanom, mondom a tutit! A II. kerületben van a célpont, egy gyönyörű dombtetőn, tele bokrokkal, sövénnyel, ahol jól el lehet bújni. Megnéztem az ingatlanos oldalon a külső fotókat. Az emeleti ablakokon nincs redőny, sima műanyag ablakok. Kamerák nem látszanak a homlokzaton, ettől persze még lehet távfelügyelet. A belső képek tele vannak értékesnek tűnő festményekkel, antik bútorokkal. A tulajék két hétre elutaznak, a szomszédok nem fognak figyelni a kéglire, mert nincsenek jóban. Kutya nincs.
– Honnan tudod, hogy nincs?
– Megnéztem az Insta- és a Face-profiljukat. Akinek kutyája van, az telerakja ezeket az állat képeivel. Szerencsére minden bejegyzésük nyilvános. Az is, amelyikben egy festményt kínáltak eladásra a múlt hónapban 2 millióért. Szóval van ott cucc! Sok sikert!