Ombudsmani elismerés az iskolaőrnek

Alkalmazottak pezsgőztek egy általános iskola portájánál?

– Kölyökpezsgőt ittunk, de erről sem volt tudomásom – mondja mosolyogva Fazekasné Csapó Klára, illetve, ahogy mindenki hívja, Babu. – Tizenegy éve dolgozom az iskolában, két éve mint iskolaőr, és ez volt az első alkalom, hogy titokban ilyesmit szerveztek nekem. Ugyanúgy hívtak ki a helyiségemből, ahogy mindig is szoktak: „Babu, gyere egy kicsit!” Ilyenkor személyesen vagy telefonon keresnek, de ahogy megláttam a porta körül összegyűlt kollégákat és a pultra kitett poharakat, sejtettem, hogy itt most másról van szó. A technikai személyzet akart velem koccintani, még sütiről is gondoskodtak. Meglepődtem, és meg is hatódtam. Főleg, amikor egymás után mondták el nekem, hogy nagyon büszkék rám, és szívből örülnek, hogy én vagyok az első iskolaőr, aki megkapta az ombudsmani elismerést. Korábban az igazgatónő is gratulált, és hangsúlyozta, hogy ez az egész iskolának nagy büszkeség, és az is nagyon megható volt, annál is inkább, mert magam is ide jártam. Aztán néhány szülőtől is hallottam elismerő szavakat. Ez az egész szokatlan nekem. Nem igazán szeretem, amikor felhajtás van körülöttem, de persze jólesik a kitüntető figyelem. Nem számítottam rá, de erre nem is lehet.

Fazekasné Csapó Klára érdemei valóban vitathatatlanok. A 120 gyereket oktató tanintézménybe hivatalosan 50 halmozottan hátrányos és 15 hátrányos helyzetű tanuló jár, akiknek többsége pótanyaként tekint rá. Ennek egyik oka, hogy civilként is minden tőle telhetőt megtesz, hogy a jobb sorsra érdemes lurkókról gondoskodjon. A Tanulj Tesó Alapítvány és az Age Of Hope/Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány önkénteseként részt vesz a hétvégi ruha- és ételosztásban, sőt, fakanalat is ragad a jótékonysági főzések során, továbbá pedagógusok részére tartott motivációs tréningeken segédkezik. Ehhez jön, hogy ebben a tanévben eddig négy diákot részesített elsősegélyben. Ők az iskola területén szenvedtek kisebb balesetet, elestek, és beverték a fejüket.

– Verekedés szerencsére nincs, de azt is lekopogom, hogy a csínytevés sem jellemző. Minden tanulót ismerek, és már a szemük állásából tudom, amikor valami szabálytalanságra készülnek. Ilyenkor még azelőtt elsimítjuk a dolgot, hogy megtörténne – magyarázza. – Iskolaőrként számomra a legnagyobb kihívást az jelenti, amikor egy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek érkezésekor úgy üdvözöl, hogy a karját nyújtja felém. Engedem, hogy megöleljen, és vissza is szoktam ölelni. A helyi iskolaőr-koordinátorom is támogatja, hogy ennyi empátiának itt bele kell férnie. Ide bizony sok olyan gyerek jár, akik otthon nemhogy szeretetet, de ételt sem kapnak, és akkor is összeszorul a szívem, amikor télvíz idején zokni nélkül érkeznek. Felemelő érzés, amikor a kezembe nyomnak egy rajzot, amit nekem csináltak. Ezért is vállaltam jószolgálati munkát annál a két alapítványnál, amelyek sokat tesznek értük.

Hétvégente a Tanulj Tesó Alapítvány szendrői bázisán főz, és részt vesz a kiporciózásban is. Általában 300 adag egytálételt készítenek, amiből százat visznek az ormosbányai iskolába. A hátrányos helyzetű gyerekek hétvégi és nyári táboroztatásainál is segédkezik, utóbbi tevékenység beleszámít a szolgálati idejébe, mert ilyenkor bűnmegelőzési feladatokat is ellát. A nyári időszakban a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság bűn- és baleset-megelőzési főelőadóját támogatja a tájékoztató kampányok során.

– Minden tanítási nap reggelén megkapom az eligazítást a helyi vezető koordinátoromtól, Jaskó Judit főhadnagytól, aki egyben a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság bűn- és baleset-megelőzési főelőadója. Május 4-én is telefonált, de ezúttal nemcsak azt kérte tőlem, hogy számoljak be neki az előző nap történéseiről, hanem arra is megkért, hogy mondjak példákat arra, civilként milyen pluszfeladatokat vállaltam az iskolában. Álmomban sem gondoltam, hogy ezt azért kéri, mert felterjesztettek állami kitüntetésre, és ezt ő sem említette. Persze direkt! – idézi fel, és ismét elmosolyodik. – Alig akartam elhinni, amikor Judit azt mondta, hogy ombudsmani elismerést fogok kapni. Tulajdonképpen csak utána fogtam fel, mi is történt velem. Nem ezért csinálom, de ezért érdemes csinálni!

A rangos elismeréssel elsőként kitüntetett iskolaőr örömét fokozta, hogy helybéliként maga is a tanintézmény tanulója volt. Utána a kazincbarcikai 112-es szakmunkásképzőben varrónőnek tanult, majd miután egy rendőr, Fazekas László ny. főtörzszászlós felesége lett, közalkalmazottként tért vissza régi iskolájába. Nem jelentkezett iskolaőrnek, amikor a tanintézmény 2020 végén státuszt kapott, mégis az lett belőle. Egy környékbeli férfi pályázta meg az állást, de meghallgatásán nem győzte meg Bakk Richárd alezredest, a Kazincbarcikai Rendőrkapitányság akkori vezetőjét és Jaskó Judit főhadnagyot. Ők ekkor megkérdezték Folyaminé Tomori Tünde igazgatót, volna-e az intézményen belül jelöltje, ő pedig ezt válaszolta: „Szóljatok Babunak!” Szóltak, Babu pedig lehengerelte őket a határozottságával és az emberségével.

Kimagasló szakmai és emberi helytállásával érdemelte ki az ombudsmani elismerést, amelyet az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában vett át május 8-án Kozma Ákostól, az alapvető jogok biztosától Pintér Sándor belügyminiszter, Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány és Töreki Sándor vezérőrnagy, bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettes jelenlétében.

SZ. Z. J.

FOTÓ: Francz Ilona, rendőrség, Szendrői Polgármesteri Hivatal