Ott már sem élni, sem tanítani nem lehetett
Polyák Ferenc tanárként kezdte pályafutását, ma már főhadnagy, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó munkatársa, az iskolai programok szakirányítója. A drog és az iskolai erőszak ellen küzd. Egyébként tanári módon.
Történelem–orosz szakos tanári végzettséget szerzett, mesterpedagógus, közoktatási vezetői képesítése is van. 1988-ban a Miskolci Petőfi Sándor Középiskolai Kollégiumba került nevelőtanárként, emellett óraadóként is dolgozott több iskolában. A kollégiumban harminc évet töltött, ebből 21-et igazgatóként. Azt mondja, kitűnő gyakorlóterep volt ahhoz, hogy megtanuljon mindent a gyermek- és ifjúságvédelemről. Játékos foglalkozásokat tartott, egészségvédelmi programokat szervezett, mindemellett nagyon jó együttműködést alakított ki a Miskolci Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Osztályával. A kollégiumban végzett bűnmegelőzési munkáját később a rendőrségnél kamatoztatta.
– 2007-ben bukkant fel a kábítószer a kollégiumunkban, akkor az egyik éjszaka több mint tíz gyereket vittek el a rendőrök, eljárás is indult ellenük – eleveníti fel a megdöbbentő eseményeket Polyák Ferenc. – Úgy gondoltuk akkor, sürgősen tennünk kell valamit a megelőzés érdekében, ezért kidolgoztuk az egészségvédelmi-bűnmegelőzési hetünket, ami be is került a Miskolci Petőfi Sándor Középiskolai Kollégium pedagógiai programjába, és a mai napig működőképes.
Polyák Ferenc időközben felhagyott a pedagóguspályával, 2019-ben került a rendőrséghez, előbb – főleg nyelvtudása okán – az idegenrendészetnél dolgozott, 2021 óta pedig pedagógiai ismeretei, tapasztalata alapján átkerült a bűnmegelőzéshez. Kellett a pedagógiai tudás, a terület ismerete, de szükség volt a civil nézőpontjára is. Ma már nem elég megszólítani a közönséget, érzékenyíteni is kell a korábbiaktól eltérő, különösen hatásos módszerekkel. Azt mondja, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye kiemelkedően fontos területe a bűnmegelőzésnek, nem véletlenül van körülbelül 120 iskolában iskolaőr. És ez az adat már átvezet a másik problémához, az iskolai erőszakhoz. Ahhoz az erőszakhoz, amit a tanulók egymással és a tanárokkal szemben tanúsítanak olykor. Volt a térségben olyan iskola Bódvaszilason, ahol – ahogy a főhadnagy fogalmaz – már sem élni, sem tanítani nem lehetett.
– Az iskolai erőszak megfékezésével kapcsolatos munkát a leghatásosabban úgy lehet végezni, ha bevonjuk a munkába a szülőket, a polgármestereket, a kisebbségi képviselőket, a gyermekvédelmi szakembereket – említi Polyák Ferenc. – Lakossági fórumokat tartottunk, a gyerekeket kiscsoportokba szerveztük, csináltunk nekik dráma-, élménypedagógiát, a pedagógusoknak képzéseket ajánlottunk ki ahhoz, hogyan kezeljék a nehezebb helyzeteket, miként kommunikáljanak a gyerekekkel, bevontuk a Borsod-Abaúj Zemplén Vármegyei Bűnmegelőzési Tanácsot. Az össztűz eredménye nem is maradt el: abban az iskolában a korábbi közel harminc százalékára esett vissza az elkövetett fegyelem- és jogsértések száma.
Kérdezzük aztán, nem érzi-e kilátástalannak ezt a küzdelmet. Azt mondja, vannak részeredmények, sikerek, de valóban kegyetlenül nehéz harc ez. Most a Tarisznya program van a fókuszban, amelyben igen mellbevágó drámapedagógiai elemek is vannak, és a szervezők olyan, kortárs csoportba tartozó személyeket igyekeznek majd bevonni a munkába, akik maguk is drogosok voltak, de sikerült kijönniük belőle. A küzdelem tehát nem kilátástalan, de egy pillanatra sem lehet abbahagyni.
T. Z.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN
