Parti és partitúra

Óvodásként különös dolog történt Szűcs Zoltánnal. Óvó nénije délutánonként hegedűszóval altatta el a gyerekeket. Piroska néni szerette Vivaldi A négy évszak című darabjának tételeit játszani, az ovisok pedig szépen álomba is szenderedtek a hegedűszóra. Az alvás után, amikor az udvari homokozóban serénykedtek, az óvó nénik arra lettek figyelmesek, hogy Zolika A négy évszak témáit fütyörészi.

Mindez Kiskunfélegyházán történt, ahol egy zenei tagozatos általános iskola is működött, nem véletlen, hogy végül oda íratták be a szülei. A zenei képzés részeként, igaz, meglehetősen későn, hatodik osztályos korában végül hangszert is választott, a klarinétot. Tetszett a hangja, vagy ahogy ő mondja: az „éneklő jellege”. És tetszett neki az is, hogy sokrétű, hiszen éppúgy használható a klasszikus, a jazz- vagy a népzenében. Úgy tűnt, hamar nagy barátságba került ezzel a hangszerrel, mert mire nyolcadikos lett, olyan tudásra tett szert a klarinétozás területén, hogy felvették a szegedi Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskolába. Ekkor már biztos volt: zenész lesz. Amikor pedig 1992-ben átvette a Zeneakadémián szerzett diplomáját, majd rövidesen megnyert egy Gentben megrendezett nemzetközi zenei versenyt, akkor végképp.

 

Szűcs Zoltán néhány évre elszerződött Németországba egy szórakoztató zenekarhoz. Olykor kisebb koncerteket adtak, máskor tánczenét játszottak. Emiatt tanult meg szaxofonozni is. Huszonkét évvel ezelőtt aztán hazajött, és adódott egy lehetőség, hogy a KR Zenekarában játsszon. Egyébként – ezt azok számára jegyezzük ide, akik ezt az együttest kizárólag a Himnusz, a gyászzene és a fúvós zenekar háromszögében tudják értelmezni – a KR Zenekara több formációt magába foglaló, repertoárját tekintve sokszínű és izgalmas együttes. Játszanak klasszikus, könnyű- és popzenét vagy jazzt is. A sokféle zenei gondolat nem véletlen, hiszen az egyébként magasan képzett muzsikusok a zene legkülönfélébb területéről érkeztek. Sokan megfordulnak közülük civil zenekarokban is. Szűcs Zoltán például a Madách Színházban is zenél, így játszik egyebek mellett az Aranyoskám, a Macskák vagy a Nyomorultak című darabokban. Felbukkan néha a Magyar Rádió szimfonikusai között, az operaház zenekarában, vagy a Budapesti Fesztivál Zenekarban is. Utóbbival Európa szinte összes országa mellett fellépett már Szingapúrtól New Yorkig számos koncertteremben. 2013-ban meghívták egy válogatott magyar zenészekből álló szimfonikus zenekarba, és egy európai koncertkörúton első klarinétosként Ennio Morriconéval lépett fel. Csak az érdekesség kedvéért: Párizsban, Zürichben és Berlinben átlag 15 ezer ember előtt!

 

És a hangok közül most lépjünk át a csend világába! A partitúrák világából a partik világába.

Majdnem negyvenévesen tette meg az első lépést a sakktáblán. Egy újságosbódéban vásárolt egy Sakkvilág nevű folyóiratot, amelybe egyre jobban belemélyedt, aztán vett egy sakk-készletet is, kirakta a játszmákat, gondolkodott, elemzett, és beszippantotta ez a világ. Rácsodálkozott, hogy micsoda összefüggések rendszere ez a játék, milyen nagymesterek alakították a történetét. Egy sakk-klub tagja lett, előbb harmad-, most másodosztályú versenyző, de szerényen hozzáteszi: az ő tudása nagyon messze van az igazi mesterek sakkal kapcsolatos ismereteitől.

Aztán azt is elmondja, mi az igazi párhuzam a zene és a sakkozás között. A vizuális memória fontossága. Amikor egy zenész kotta nélkül játszik, gyakran a vizuális memóriája segíti, hogy lássa maga előtt a kottát. A sakkozó ugyancsak a vizuális memóriája segítségével tudja felidézni a játék állásának legjobb értelmezéséhez szükséges korábbi partikat.

Hogy miért kezdett sakkozni? Talán furcsának tűnhet, de a játék érdekességén kívül a csend miatt. Mert egy zenész nap mint nap zenében, zörejek közt, zajban él, egy sakkozó mindig a csendben. Szerinte szükség van mindkettőre, hogy az élet nyugodt és kiegyensúlyozott maradjon.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ