Segít, ameddig csak lehet

Szajbert Katalin 1984-ben fejezte be Cegléden a közgazdasági szakközépiskolát, a MÁV Nyugdíjfolyósító Igazgatóságán kezdett dolgozni, és eszébe sem jutott, hogy rendőr lesz. Ez persze, mint már számos portrécikkünkből kiderült, semmit sem jelent, hiszen az élet egyetlen perc alatt csavarja meg úgy a dolgokat, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ő például egy barátnője ajánlására igazolt át a rendőrséghez, és nem bánta meg. 1986-ban a dallamos nevű népgazdaság és társadalmi tulajdonvédelmi osztályra került, majd tanult, képezte magát, amikor aztán 1991-ben magalakult a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztálya, ott folytatta a munkát. Vonzotta a lehetőség, hogy segíthet az embereken, és az a kihívás is, hogy munkájukhoz kitartás és elhivatottság kell, hiszen annak sikere csak hosszú távon mérhető…

– A bűnmegelőzésnek nagyon sok szegmense van – mondja. – Az első az ifjúságvédelem, hiszen a gyerekek a legfogékonyabbak arra, amit kínálunk, de a munkánk szinte valamennyi korosztályhoz kötődik, kiemelten a nyugdíjasokhoz is. Sorolhatnám számos feladatunkat a drogmegelőzéstől a vagyonvédelemig, a BikeSafe programtól az Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszerig, amelyben megannyi tanáccsal látjuk el főképpen az idősebb korosztályt például azzal kapcsolatban, hogyan védjék ki az internetes csalásokat. Lényeges a kortársképzés, amelynek során aktív, ám már idősebb embereket vonunk be a bűnmegelőzési munkába, mert kortársaik számára talán ők a leghitelesebb tanácsadók. Nagy segítség számunkra az a Mobil Bűnmegelőzési Centrum kisbusz, amellyel járjuk a fővárost, és a felszereltsége szintén a prevenciót szolgálja. Rendszeresen szervezünk nyáron bűnmegelőzési táborokat, amelyekben ugyancsak kevéssé hivatalos formában lehet átadni az ismereteket. Készíttetünk bűnmegelőzési kisfilmeket is, mert hiszünk abban, hogy a vizualitásuk leköti a célközönség figyelmét, sőt, több bűnmegelőzési tematikájú színdarabot is segítségül hívtunk az információk átadásához.

Együtt dolgoznak az értékelő-elemző munkatársakkal, így naprakészen ismerik az elkövetési módszereket, magatartásokat, a bűnelkövetés aktuális irányait. A munkába rengeteg szakembert vonnak be, a zárak legképzettebb tudósaitól a drogokhoz különösen értő orvosokon át a számítástechnikai szakemberekig. Ezek az emberek gyakorta vesznek részt az előadásaikon is. És persze szót kell ejtenünk a DADA programról is, amely 1991 óta létezik, a hazai alapítók egyike Botkáné Szajbert Katalin alezredes. A DADA alapja egy amerikai program, és igazán csak azok kedvéért, akik kevéssé járatosak a témában: a DADA egy betűszó, melynek összetevői a dohányzás, alkohol, drog, AIDS. Célja, hogy a gyermekek mindenkor felismerjék az ezekkel kapcsolatos veszélyhelyzeteket, és megkülönböztessék a pozitív és negatív befolyásolást. Ki tudják számítani döntéseik és cselekedeteik következményét, eredményét. Képesek legyenek ellenállni még a kortársaiktól érkező csábításnak és kínálásnak is, konfliktusaikat úgy oldják meg, hogy abból kikerülve ne érezzék vesztesnek magukat. A programsorozatban általános iskolás tanulók vesznek részt, és az elmúlt harminc évben négyszer korszerűsítették. Részévé vált többek között az internet és a média veszélyeire való felkészítés, valamint a kommunikáció és a konfliktuskezelés.

– Amikor ide kerültem, részt vettem a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány létrehozásában is – mondja Botkáné Szajbert Katalin. – Életre keltettük az első rendőrnapot, és elkezdtük a gyerektáboroztatásokat, elsőként a rendőrárvákat segítettük. Szerveztünk különféle oktatásokat, például számítógépes képzést, segítettünk, ahol tudtunk.

Úgy véli az információk átadásának leghatékonyabb módja, ha személyesen mondják el azokat, ebben sokat segíthet az iskolába látogató rendőr, és jó lenne, ha minél több munkatárs dolgozhatna a bűnmegelőzési munkában. Ő mindenesetre – bár felmerült, hogy nyugdíjba vonul – még marad. Segít, ameddig csak lehet.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA