Szellemi, szakmai központ legyen a ROKK

– Rendőrökkel készített beszélgetések legnépszerűtlenebb kérdése: hogyan lett rendőr?

– A jogi egyetem elvégzése után, 2007-ben kerültem a rendőrséghez, nem gondoltam arra, hogy végleg itt ragadok, inkább csak egy szép, érdekes, de átmeneti pályának tűnt.

 

– Mivel foglalkozott?

– Pénzügyi jogásznak készültem, és az Országos Rendőr-főkapitányság jogi főosztályán voltak ilyen jellegű feladatok is: társadalombiztosítási jog, nyugdíjkérdések, amelyek peres képviselete engem érdekelt, és az a néhány év, amit ott töltöttem, sok mindenre megtanított.

 

– Például mire?

– Az ember megismeri a kafkai és a bírósági útvesztőket, megtanul türelmet gyakorolni a felperes iránt, az igazságérzete a realizmus talajára kerül, majd ezzel együtt megtanulja azt is, hogy a dolgok nem feketék és fehérek. Alapvetően a munkajog és a társadalombiztosítási jog világában merültem el, az ORFK után a Köztársasági Őrezrednél lettem jogász, mindinkább beszippantott a rendőrség teljes szakmai struktúrája.

 

– Mikor lett hivatásos?

– 2008-ban. A Köztársasági Őrezrednél személyügyi osztályvezető, humánszolgálatvezető-helyettes lettem. Ebben a beosztásomban aztán az egyike lehettem azoknak, akik szakmailag levezényelték a Köztársasági Őrezred átalakítását és integrálását a Készenléti Rendőrségbe (KR). A KR-nél 2023-ig mindvégig személyügyi vezető voltam, amikor elkerültem onnan, akkor már a KR a korábbinál nagyobb szervezet lett, hozzá tartozott egyebek mellett a Rendészeti Biztonsági Szolgálat, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Köztársasági Őrezred.

 

– Hogyan lehet kezelni ezt a sokszínűséget?

– Az a hitvallásom ezzel kapcsolatban, hogy egy-egy szervezetben kohéziónak kell lennie. Azonkívül, hogy egy arany középútra kell igazítani a szervezet és a munkatársak érdekeit, a kohézió is nagyon fontos, vagyis a legtávolabbi szakterületeken dolgozók esetében is meg lehet találni a közös szervezeti érdeket, az azonosságokat. Jó, tiszta kommunikációval ez megteremthető. A térképet néha messzebbről is meg kell nézni…

 

– Steigervald Krisztián, a mostanában sokat idézett generációkutató mondta nemrégiben, hogy egy ilyen nagy szervezet esetében, mint a rendőrség, már az is okozhat nehézségeket, hogy a testületen belül a sok-sok generáció tagjai mind másképpen beszélnek, gondolkodnak.

– Lehet, de szerintem a munkát csak úgy lehet jól elvégezni, ha mindezt valahogy összesimítjuk, és szerintem, aki a rendőrségnél dolgozik, az meg is érti ennek a fontosságát. De így volt ez következő munkahelyemen, a Belügyminisztériumban is, ahol személyügyi főosztályvezető lettem, és egy ágazat hasonló ügyeivel kellett foglalkoznom. Ráadásul ott 2022-től a belügyi ágazat különösen nagy lett: az oktatásüggyel, az egészségüggyel, közneveléssel, gondoskodáspolitikával bővült. Ezt követően egy rövid ideig hivatásos büntetés-végrehajtási ezredes voltam, oktatási, továbbképzési és rehabilitációs ügyekkel foglalkoztam.

– Jött a ROKK, amelynek néhány hónapja az igazgatója lett.

– A ROKK a képzés, továbbképzés által ugyancsak egy kohéziós erő a rendőrség egészére nézve. Olyan tudást, tapasztalatot, készséget, kompetenciát kell elmélyíteni, megerősíteni, kidomborítani, elsajátítani, ami valamiért fontos az egész szervezetnek vagy akár csak egy kisebb szolgálati ágnak. Én a jogi vagy a személyügyi területen is minden munkahelyemen a kollégákkal foglalkoztam és a szervezeti kohézióra koncentráltam. Előbbi esetben azt szerettem volna, hogy a kollégák kompetensebben, kényelmesebben, könnyebben éljék meg azokat a nehézségeket, amelyek a szolgálati feladatok ellátásával járnak. Itt, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központban különösen sokrétűek a feladataink. Egyrészt a szakmai kiképzések és továbbképzések területén, így például abszolút meghatározó ágazat a kutyás képzések vagy a különféle gépjárművekhez (ma már a drónt is ide kell sorolnunk) kötődő szolgálati feladatokra való felkészítés is a feladataink közé tartozik, és nemcsak magáról a képzésről beszélek, de egyfajta szellemi/szakmai központtá is kell válnunk ezeken a területeken. Nagy hangsúlyt fektetünk az Adyligeten, illetve Szegeden zajló alapképzésekre is.

 

– Utóbbiak az utánpótlásképzés meghatározó helyszínei.

– És jól is végzik a munkájukat, akik azokat oktatják, akiknek akár a nulláról indulva, viszonylag rövid idő alatt konkrét szakmai feladatokban kell helytállniuk. Szerintem jól megfontolt, hatékony képzési rendszer működik a rendőrségnél. Tegyük hozzá: képzésből, továbbképzésből sohasem elég. Mindig van hová fejlődni. Miközben ezzel párhuzamosan hatékony munkát kell végeznünk. Gondoljuk csak meg: szervezeten belül képesek vagyunk átadni saját magunknak, saját kollégáink segítségével, a saját magunk által fontosnak tartott tudást, és erre sok szervezet nem vagy csak korlátozottan képes. Ehhez a munkához minden tudásunk, emberi és anyagi erőforrásunk megvan. Nekünk ezt kell hatékonyan működtetni.

 

– Amióta igazgató lett, konkrét átalakítási tervek, a ROKK működésével kapcsolatos újítások megfogalmazódtak már?

– Nem a struktúraváltásban látom a fejlődési lehetőségeket, nekünk a létező struktúrán belül kell megtalálnunk a fejlődés további útjait. Valamint mi a szervezetet szolgáljuk ki, és a szervezet egészének kell azt éreznie, hogy könnyebb a dolga azzal, hogy mi létezünk. Persze van, amiben fejlődnünk kell. Keresem a kapcsolatokat a rendvédelmi és kormányzati képzési társszervezetekkel, egyáltalán, bármely hazai szervezettel, amely nekünk szakmai segítséget tud nyújtani, és kimondom: keresem a kapcsolatot a világgal. Hogyan gondolkodnak erről a munkáról a világ különböző rendőri, rendészeti iskoláiban, hogyan gondolkodnak róla, mit írnak róla a világ tudományos műhelyeiben, hogyan tanítják mindezt. Nem azért szükséges ezt figyelni, mert mi rosszul végezzük a dolgunkat, hanem azért, hogy tudjuk, hol tart a világ, ez adhat nekünk egyfajta sorvezetőt.

 

– Említette a rekreáció és a sportélet fontosságát.

– Ezt is hasonlóképpen fontosnak tartom, hiszen vannak olyan bázisaink, ahol a kollégáim tudnak kikapcsolódni, beszélgetni. Ilyen például a Fehér Holló utcai vagy a csopaki bázisunk. A kollégák is jobban végzik a munkájukat, ha kipihentek, kisimultak. És persze ezek a helyek lehetőséget adnak a szakmai beszélgetésekre, személyes találkozásokra, a rendőri összetartozás-érzés erősítésére is. Lényegesnek tartom, hogy tudunk a rendőrkollégák gyermekeinek táboroztatásában segíteni, és azt is, hogy minél több programot szervezzünk, ami a kikapcsolódást segíti vagy lehetőséget ad szakmai találkozásokra is. A legfontosabb, hogy a kollégák azt érezzék: jó helyen dolgoznak, jó úton haladnak, és van honnan erőt meríteniük.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA