Szenvedélyesen gyűjti az egyenruhákat
Aki betér a Balmazújvárosi Rendőrkapitányságra, azt hiheti, hogy egy zsarurelikviákból álló időszakos kiállítást lát. A falakon lévő vitrinekben a letűnt korok rendőrautói, karjelzései vagy épp váll-lapjai sorakoznak. Csak a helyiek tudják, hogy mindez a kapitányság egyik fegyveres őrének, Cseh Lászlónak köszönhető.
– 2004-ben kezdtem rendőregyenruhákat és különböző emléktárgyakat gyűjteni – magyarázza Cseh László, aki szinte kérdés nélkül hozzáteszi, ennek ellenére soha nem vágyott arra, hogy zsaru legyen. Bár szobafestő a szakmája, évtizedek óta dolgozik fegyveres biztonsági őrként, amivel ő teljesen elégedett. – Engem nagyon vonzottak az egyenruhák. Van egy családi barátunk, a balmazújvárosi születésű Katona János alezredes, aki az MH Veszprém Légierőzenekarának nyugalmazott karmestere. Ő volt a legelső, aki az 1993-as mintájú egyenruháját kompletten nekem adta. Ekkor, több mint húsz éve határoztam el, hogy a rendőri munkához köthető egyenruhák és emléktárgyak után fogok kutatni. Mindent megteszek, hogy a lehető legtöbb hiteles emléktárgyat összegyűjtsem.
Miközben beszél, sorra elmagyarázza, hogy mit látunk a vitrinekben. Az egyikben azokat a plaketteket sorakoztatta fel, amelyeket a rendőrségi dolgozók kaptak 10, 20 vagy akár 30 év szolgálat után. Ugyanott feltűnik egy 1936-os, Horthy-féle rendőr-gyalogoskard is. Gyorsan hozzáteszi, hogy annak a ruháját is megmutatja mindjárt. És közben fáradhatatlanul mesél. Kiderül, hogy a kard tulajdonosa Tóth János gyalogos főhadnagy volt. Mivel Cseh László a gyűjteményével rendszeresen járja a térséget, és időről időre kiállítja a relikviáit, a helyiek jól tudják, hogy mi a hobbija. Többen megkeresték már azzal, hogy valamelyik felmenőjüktől rendőrségi egyenruhákat vagy más emléktárgyakat örököltek. Így talált rá Tóth János gyalogos főhadnagy uniformisára is. Percekkel később már a kapitányság tárgyalójában veszi elő nagy gonddal és mutatja meg a csaknem százéves, kicsit megfakult, de láthatóan nagy becsben tartott egyenruhát. Kiderül, kíváncsiságból az egyiket nemrég ő is felpróbálta.
– Öt percet sem bírtam ki benne, annyira elviselhetetlenül szúrt a durva posztó – mondja. – Akkor jutott először az eszembe, hogy mit bírtak ki évtizedekkel ezelőtt azok a rendőrök, akik egész nap ebben az egyenruhában voltak.
Cseh László elmondhatja, hogy a magángyűjteményében 1936-tól 1993-ig az összes rendőruniformis fellelhető. Minden tartozékkal, ami anno ezek része volt. Beleértve akár az esőkabátokat vagy az esővédőket is. A gyűjtő különösen büszke arra, hogy nemegyszer színdarabhoz vagy filmforgatáshoz kértek kölcsön a gyűjteményéből. Arra is büszke, hogy 2003 óta a Magyar Rendőrrelikvia-gyűjtők Egyesületének tagja. Semmi pénzért ki nem hagyná azokat az alkalmakat, amikor évente négyszer vásárt tart az egyesület.
– Nagyon ritka, hogy bármiért is fizetni kéne – teszi hozzá. – A vásárokon mindig csereberélni szoktunk. Nekem szinte semmibe nem került a gyűjteményem. Az viszont igen, hogyha a világhálón megismerkedek valamelyik gyűjtőtársammal. Az ország másik végébe is képes vagyok elutazni csak azért, hogy megismerjem őt és lássam a gyűjteményét. Volt, akihez Pécs mellé, Sellye községbe négyévnyi telefonbeszélgetés után jutottam el.
Cseh László szerint az ő gyűjteménye azért is különleges, mert minden tárgy vagy egyenruha valahol annak a sorsát is magában hordozza, akié volt. Az uniformisok egyikén különösen sokszor elgondolkodik. Azon az ’50-es években hordott rendőregyenruhán, amelynek az egyik ujján egy vágást foltoztak be és hatszori tisztítást követően sem tudták kimosni a foltot belőle.
P. GÁL JUDIT
FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER