Találkozás egy példaképpel
Egy monori rendezvényen találkozott Rácz Sándor a példaképével, Kovács Richárd századossal, aki hozzá hasonlóan cigány származású, szegény sorban nőtt fel, de a sport és a tanulás segítségével kiemelkedett onnan. Kovács Richárd ígéri: segít a tápiószecsői fiatalembernek abban, hogy hasonló utat járjon be.
– Tápiószecsőn nőttem fel egy cigánytelepen, láttam ott bűnt épp eleget – kezdi Rácz Sándor. – Édesanyám közmunkás volt, édesapám napi bérben dolgozott, így próbálták fenntartani a családot. Egész életükben azon voltak, hogy nekem mindent megadjanak. Már kicsi koromban rendőr szerettem volna lenni, rendőrjelmezben járkáltam néha még az utcán is. Egyszer aztán összetalálkoztam két rendőrrel, akik azt mondták, tanuljak, belőlem is lehet igazi rendőr. Másnap kaptam tőlük egy „rendőrjelvényt”. Telt-múlt az idő, rendőr egyelőre nem lettem, közben édesapám sírkövesként kezdett dolgozni, én meg segítettem neki, de gyermekkori tervemről nem tettem le. Mígnem megláttam egy újságcikket Kovács Richárd századosról. Ez az írás akkor született, amikor az év hétköznapi roma hősének járó Aranypánt díjat kapta. Elolvastam az élettörténetét, és nagyon meglepődtem: nagyjából ugyanazt az utat járta be, amit én is szeretnék. A szegénységből jött, rendőr lett, tanult, kiemelkedett abból a reménytelennek tűnő közegből, amelyben élt, és megmutatta a nehéz sorsú cigány embereknek, hogy igenis van út felfelé. Gondoltam, írok neki egy levelet arról, hogy ki vagyok, mik a céljaim. Eleinte nem mertem, aztán összeszedtem a bátorságomat, és mégiscsak leültem a számítógép elé. Ő pedig válaszolt, azt írta, hogy nagyon szívesen meghív a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol megmutatja, hogy kellő kitartással és munkával hová lehet eljutni. Most, ezen az eseményen végre személyesen is találkoztunk, és egy nagyon rendes embert ismertem meg benne. Szóval rendőr szeretnék lenni én is. A közrend érdekel meg a bűnügy. De mert vonz az egyenruha, így talán az előbbi érdekel jobban.
Kovács Richárd százados is örült a találkozásnak, főleg azért, mert azt mondja, nagyon sok ilyen levelet kap, de a legtöbben inkább csak eljátszanak a gondolattal, hogy rendőrök legyenek és tanuljanak, sokan hamar feladják ezt a tervüket. Tízből jó, ha egy fiatallal eljut a személyes találkozóig, ám ő nemcsak a rendőrségi munka és a tanulás pozitívumait mondja el, hanem a nehézségeit is. Így volt ez a mostani találkozás esetében is. De Rácz Sándort, úgy tűnik, nem lehet eltántorítani. Idén érettségizik, és utána valamelyik rendőrségi tanintézetbe vezet az útja, talán Adyligetre. Az biztos, hogy előbb eleget tesz Kovács Richárd meghívásának, és ellátogat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, és megkezdik a közös sportolást, hogy a fizikai alkalmassági felmérésnél minden rendben legyen. Rácz Sándor elszántságát látva bizonyára ezzel sem lesz baj. Végül pedig azt mondja Kovács Richárd, hogy ezt a történetet tekintve neki már megérte mindaz, amit eddig tett akár szolgálati, akár a szabadideje terhére a hátrányos helyzetű emberekért.
T. Z.
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA