Tálas Áron és az óriási vonalkód

Tálas Áron az egyik legfoglalkoztatottabb hazai jazzmuzsikus. Tiszafüreden született, Mezőkövesden nőtt fel, azt mondja, nem volt mindig kifogástalan magaviseletű gyerek. Többször megesett például, hogy családi kirándulásokon, szülei legnagyobb rémületére, csibészségből eltűnt az erdőben. Nem rajongott az otthoni tanulásért, viszont bőven megélt abból, amit az órákon megjegyzett.

A Mezőkövesd Zsóry FC középső középpályása volt, szép focistakarrierről álmodozott, talán nem minden alap nélkül. Éppen ezért 13 évesen nagyon bántotta, hogy az akkori edző nem tette be a csapatba. Hosszú idő után új tréner érkezett, aki már bízott benne, és pályára küldte, addigra viszont némileg megkopott a futballtudása. Volt azonban kapaszkodó az életében: a zene. Zeneiskolába járt, három hangszerrel barátkozott: a furulyával, a zongorával és a dobbal. Két komoly meg egy kevésbé komoly hangszer, vetjük fel, ő azonban gyorsan helyreteszi ezt, azt mondja, a furulya méltatlanul lesajnált zenei instrumentum. Egyszerű megszólaltatni, ezért a kisgyereknek először ezt adják a kezébe, ám ha valaki komolyan gyakorol rajta, csodákat lehet vele művelni. Ő egy idő után azonban a dobokkal szeretett volna csodákat művelni. Kivált, miután általános iskolai ballagása után kapott a szüleitől egy dobszerelést.

Ezt követően már szinte leállítani sem lehetett, püfölte a dobokat, amikor csak tehette. Egyre nagyobb teljesítményű erősítőket szerzett, hogy aztán az üvöltő rockzenét az eredeti dobos mellett ő is kísérje. A mezőkövesdi ház tetőtéri szobájában repesztett a zene, döngött a dob. A szülei tűrték a megpróbáltatásokat, ám Tálas Áron legnagyobb meglepetésére a szomszédok sem vették zokon a hanghatásokat, csupán egyszer fordult elő, hogy az öt-hatszáz méterre lévő gyártelep éppen pihenő munkásai kifogásolták az egyre prímább ritmusokat.

A mezőkövesdi gimnáziumba iratkozott be, ám a véletlen egy nagyot kanyarított az életén. A helyi hangszerboltban összeismerkedett egy jazzdobossal, aki később tanította is őt a műfaj jellegzetességeire, valamint megismertette néhány nagyágyú felvételeivel, neki pedig egyre jobban tetszett ez a csodálatos, szabad, nyitott és befogadó műfaj. Két év után úgy döntött, átiratkozik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába Miskolcra. Ahol egyidejűleg tanult a jazzdob és a jazz-zongora szakon. Kérdezzük ekkor, miért nem döntött a dob és a zongora között. Azért, mert ha az egyikről kijelentette volna, hogy csak azt szeretné tanulni, fájt volna a szíve a másikért.

Egyre biztosabbá vált, hogy jazz-zenész lesz belőle. Mind kevésbé zavarta az örök igazság, mely szerint egy rockzenész négy akkordot játszik hatszáz embernek, egy jazz-zenész pedig hatszáz akkordot négy embernek… És még azt is a tanulás és a rutinszerzés fontos részének tekintette, amikor konzis korában (dobtanára jóvoltából) egy vendéglátós zenekarban zongorázhatott. Iskola mellett, hetente legalább kétszer hajnali négyig egy ötszáz számból álló repertoárt játszani… emberes feladat lehetett.

Aztán felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol ugyancsak mindkét hangszerén tanult, és a kötelező egy helyett öt zenekarban játszott. Másfél éve járt a Zeneakadémiára, amikor Babos Gyula elhívta a zenekarába, később Borbély Mihály, majd Lantos Zoltán tette ugyanezt. A hazai jazzt akár csak érintőlegesen ismerők számára is tudható: ezek nagyon megtisztelő invitálások lehettek. 2015-ben zongoratanári, egy évvel később dobtanári mesterdiplomát szerzett. Megalakította a trióját, majd egy évig ösztöndíjasként Bázelban tanult vagy dolgozott, ahogy tetszik. Ott már világsztárokkal is volt alkalma együtt zenélni.

Jöttek a zenekarok és a díjak. 2013-ban az év billentyűse lett, ugyanekkor Junior Prima díjat kapott, 2015-ben bejutott a montreux-i jazz-zongoraverseny döntőjébe, 2018-as első albuma az év jazzlemeze lett, és még számos elismerés jutott neki. Mind többen hívták, volt, hogy tíz formációban játszott egyszerre, miközben tanítani kezdett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zeneakadémia Jazz Tanszékén, ma már csak utóbbi helyen ad órákat. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola helyett tavaly szeptember óta a Készenléti Rendőrség Zenekarában is játszik. Abban a zenekarban, amely számos formációban kínálja zenészeinek, hogy a legkomfortosabban érezzék magukat. Amúgy pedig olyan kollégákkal játszik most, akikkel a jazzklubokban is gyakorta együtt lép fel, azt mondja, jól érzi magát.

Végül pedig fontos leírni, hogy számos zenei kaland után most visszatért kicsit a hagyományos jazzhez, a következő, hatodik saját albumán a zongorának becézett óriási vonalkód mögött jazz standardeket játszik majd, előtte azonban a JazzFest Budapest több programján is hallható lesz. Az egyiken egy igazi világsztárral: Gary Husbanddel. Bár ha kicsit odébb toljuk a szerénység függönyét, talán róla is elmondhatjuk, hogy sztár. De hogy Magyarország egyik legtehetségesebb jazz-zenésze, az biztos.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA