Tárgyeset – a Rendőrmúzeum bemutatja 6.: Felvevőkanál és ujjmerevítő
A bűnügyi nyomozások során – legyen az emberölés, öngyilkosság vagy baleset –, ha a helyszínen ismeretlen holttestre bukkannak, a szemlét lefolytató technikusok feladata, hogy rögzítsék a halott ujjnyomatát, így lehetővé válik a személy kilétének megállapítása, amely az egész nyomozást előreviheti.
A Rendőrmúzeum kriminalisztikai kiállításában szereplő, az 1960-as években az NDK-ból importált bűnügyi helyszínelőtáska egyik tartozékpárja a fém felvevőkanál és az ujjmerevítő (bizalmasabb megnevezésük: „hullakanál” és „hullakarom”), amelyeket jelenleg is használnak a halottakról készített ujjnyomatfelvételekhez. Ilyenkor az üres ujjnyomatlapon az egyes ujjak nyomatai részére megjelölt lapkákat kivágva, az ujjnyomatlapon elfoglalt sorrendjükben a felvevőkanálra kell helyezni, majd az elhunyt feketére festékezett ujjairól – ügyelve a megfelelő sorrendre – rögzíteni lehet az ujjnyomatokat.
Ezután az ujjnyomat-nyilvántartással megállapítható a büntetett előéletű vagy más okból nyilvántartott halott kiléte, továbbá az ujjnyomatok és a helyszínen talált ujjnyomok együttes használatával az is kideríthető, hogy az elhunyt tartózkodott-e bizonyos meghatározott helyeken. Ha már beállt a hullamerevség állapota, és a holttest ujjait nem lehetséges könnyen kiegyenesíteni, akkor kerül sor a kis karmokban végződő ujjmerevítő használatára.
ANDROVICZ GÁBOR
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN