Titkos bevetések tárlata

Kiss Dávid, az egyesület egyik alapítója mostanában sokak érdeklődésére számot tartó tárlatvezetéseken mutatja be a Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesülete, a Terrorelhárítási Központ és a Rendőrmúzeum közös kiállítását, amely a Mosonyi utcai Rendőrmúzeumban látható április közepéig. Ezek a tárlatvezetések nagyban segítenek megérteni a kiállított tárgyak jelentőségét, és értő módon egészítik ki a tablókon olvasható magyarázó szövegeket.

– Egyesületünk sok segítséget kapott azoktól a veteránoktól, egykori rendőröktől, akik ezeknél az egységeknél szolgáltak, majd felfigyelt ránk a Magyar Honvédség különleges műveleti dandárja is, és nagy lehetőség számunkra, hogy most a Terrorelhárítási Központtal közös kiállításon a Rendőrmúzeumban is bemutathatjuk a rendőri különleges erők eszköztárát, történetét – mondja Kiss Dávid. – A kiállított tárgyak nemcsak a múlt emlékeiként érdekesek, hanem mögöttük egy-egy hús-vér ember áll a maga történetével. És hogy ezeket a történeteket teljes részletességgel el lehet-e mesélni? Bizonyos módszerek, szakmai fogások nem változnak, így ezeket természetesen nem mondhatjuk el a látogatóknak, de a tárgyakhoz kapcsolódó személyes emlékek felidézése közelebb hozza egymáshoz az érdeklődőket, a veteránokat és a legendás eseteket.

Márpedig legendás esetek akadtak bőven: például a viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attila elfogása, a körúti tigris kilövése vagy az 1990-es pusztaszabolcsi tűzharc, amelyben fegyveres rablót fogtak el profi módon a rendőrség Komondor Terrorelhárító Szolgálatának tagjai. A tárlatvezetések során gyakran felmerülnek ezek az ügyek, miként a legérdekesebb kiállítási darabok története is. Íme, néhány közülük:

 

1. CARLOS GÉPPISZTOLYA

Mindenekelőtt arról, ki volt Carlos. Ilich Ramírez Sánchez, más néven Carlos, a Sakál egy venezuelai, szélsőbaloldali terrorista volt, akinek számos politikai merénylet, robbantás fűződik a nevéhez, és aki az 1980-as években Budapesten is élt. A Magyar Népköztársaság menedéket nyújtott neki, de nemcsak ő érkezett hozzánk, hanem számos fegyvere is, köztük 24 géppisztoly, amelyet távozásakor itt hagyott; utóbb valamennyi a bűnjelraktárban végezte. Végül 22 darab a rendőrökhöz került, egy a Haditechnikai Intézet, egy pedig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe. A fegyverszámokat a terroristák kiköszörülték, így egy ideig a rájuk erősített alumíniumlapocskákba ütött számokkal különböztették meg a géppisztolyokat, végül, amikor az alumíniumlapocskák letörtek, elvesztek, a fegyverszíjra alkoholos filccel írtak sorszámokat. Az egyesület birtokában lévő Beretta M12-es ugyan nem a hírhedt terrorista fegyvere volt, de pontosan olyan, mint Carlos egykori géppisztolya. És persze igazi ritkaság.

 

2. A TISZA CIPŐGYÁR BAKANCSA

A Tisza Cipőgyár ezt a bakancsot kimondottan a Komondor Terrorelhárító Szolgálat tagjainak készítette. Kialakításában a katonai bakancs és a tornacipő közötti átmenet, lényegében egy ejtőernyőscipő. Bélelt, könnyű és kényelmes. Csakhogy különféle részeit a gyárban állati enyvvel ragasztották össze, így rövid használat után tűrhetetlen szaga lett. Mivel mindenki a hagyományos bakancsát használta helyette, a lábbeli megmaradt hazai viselettörténeti kuriózumnak.

 

3. A DOBÓCSILLAG

A már említett dobócsillagot az akciófilmek világából emelték ki a fiatal terrorelhárítók. Gondolták, ha Jackie Channek, Steven Seagalnak vagy Bruce Leenek megfelelt, akkor nekik is jó lesz. Külön érdekesség, hogy a rendőrségi dobócsillagokban fegyverszám is van, tehát nyomon követhető, igazi rendőrségi darabokról van szó. Bár a joghoz értők állítják, a rendőrségi törvény nem ismeri ezeket az eszközöket, így aztán már a létük is igazi anomália, ezért egyáltalán nem használhatók fegyverként, kényszerítő eszközként. Ennek ellenére a Komondor Terrorelhárító Szolgálatnál fejenként három darabot is kiadtak anno a terrorelhárítóknak, akik persze leginkább bemutatókon használták ezeket a nézők nagy örömére.

T. Z.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN