Több mint barátság: kutyákkal a világ

Létrehozás dátuma:
Feltöltő szerv:
Zsaru Magazin

Csizmazia Tamás törzszászlós amióta az eszét tudja, kutyákkal szeretett volna foglalkozni. Hétéves volt, amikor a családhoz került Lobó, a német juhász. Akkor határozta el, hogy egyszer neki is saját kutyája lesz.

Erre azonban csak 20 évesen került sor, ekkor kapta meg élete legelső négylábúját, Lexát, a kis rottweilert. Akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan számtalan közös kaland vár rájuk. Ugyanabban az évben, 1998-ban szerelt fel szerződéses határőrként. Ekkor lehetősége lett volna arra, hogy kutyákkal foglalkozzon, azonban az ajánlatot legnagyobb bánatára vissza kellett utasítania. Hogy hivatásos lehessen, le kellett tennie az érettségi vizsgát. A kutyák iránti szeretete azonban továbbra sem szűnt meg, így miután estin leérettségizett, végre megkezdhette a kutyakiképző iskolát.

– Egy álmom vált valóra, amikor elkezdhettem a képzést – emlékszik vissza Csizmazia Tamás törzszászlós, a Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztály kutyavezetője. – Arra pedig nem is gondoltam, hogy a saját kutyámmal, Lexával vágok bele az új kihívásba. Vele kezdtem meg a képzést. Az integráció után a rendőrség állományába kerültem, és kértem, hogy továbbra is ebekkel foglalkozhassak. Így kerültem a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályára kutyavezetőként. 2008-ban Dunakeszin elvégeztem a nyomkövető és szagazonosító kutyavezető képzést. Több állatot is képeztem az évek alatt. A nyomkövetésre szánt kölyköket én vásároltam, és sajátomként neveltem fel őket. Fontos, hogy a feladatnak megfelelő állatot válasszunk. A jó tenyésztőnek ott kell lennie a kölyök születése pillanatában, már akkor érezze az emberi szagokat, hallja az emberi hangokat, hogy naponta megélje a kutya már a kezdetektől, hiszen az életét az emberekkel éli le, velük fog alkotni egy csapatot. Mielőtt kiválasztom, már egészen pici korában figyelem, hogy alkalmas lesz-e a feladatra. Ez látszik, ahogy játszik a többiekkel, mennyire domináns, hogyan eszik, mennyire találja fel magát.

A törzszászlós kilenc ebet nevelt és tanított az évek során, valamennyi a rendőrség állományába került. Ebből négyet, amelyeket nyomkövetőnek képezett ki, sajátjaként nevelt. Több feladatot oldott már meg a négylábúakkal. Volt, amikor egy szökött rabot követett a kutya, akit végül egy búzatáblában fogtak el, ott bújt el, de megesett, hogy egy több órája eltűnt idős férfira talált rá végül az egyik szolgálati állata. Most újabb kihívás elé néz a kutyavezető. Szagazonosító helyett kábítószer-kereső kutyák képzését kezdi el. Erre a célra már meg is vásárolta új blökijét, Lupát, így ő lesz az ötödik olyan kutya, akit sajátjaként képez ki.

–A kábítószer-keresők képzése teljesen más, mint a nyomkövetőké – magyarázza. – A nyomkövetők emberi szagokat keresnek, közöttünk dolgoznak. Nekik rengeteg szagot kell megismerniük, feldolgozniuk, hiszen amikor nyomot követnek, embereket keresnek, az mindig egy új szag. Ezzel szemben a kábítószer-keresőknek csak azt a néhány szagot kell megismerniük, és egész életükben azt kell keresniük. Úgy döntöttem, hogy egy új állattal vágok bele a feladatba, Lupával, akit kilenchetesen hoztam el a tenyésztőtől. Most három hónapos, és amíg kábítószer-kereső válik belőle, még hosszú út áll előttünk. Úgy tekintek rá, mint egy kisgyerekre, úgy nevelem őt is. Ahogy növekszik, úgy fejlődik az idegrendszere, tanul meg új dolgokat. Figyelem a fejlődését, a bátorságát, és amint növekszik, egyre zavaróbb, bonyolultabb környezetbe viszem be. Ma reggel például a kiskutyát munka előtt elvittem a pályaudvarhoz, ahol nagy a forgalom. Szokja az ingereket, az embereket, a zajokat, a szagokat, amelyeket szintén meg kell majd ismernie. Elfogadtatok vele minden olyan dolgot, amivel egy rendőrkutyának meg kell ismerkednie. Kábítószer-keresőként hozzá kell szoknia a speciális helyekhez. Van, ahol billeg a padló, eldől valami, csúszós felületen kell mennie, máshol a karmával nem tud kapaszkodni, de tartania kell magát. A vadászösztönt, a zsákmányszerzés örömét egyelőre játékosan, egy labdával tanítom neki. A kábítószer-keresés lesz majd az utolsó fázis, ha megérett rá. De nem kapkodok. Egyelőre, amíg fiatal, hagyom, hadd legyen kölyök. Nem sietünk sehova, ahogy a gyereknek sem kezdenek el az első osztályban egyenleteket tanítani, én is fokozatosan nevelem, tanítom. Előbb fedezze fel a világot, játsszon, és majd fokozatosan kezdek hozzá a képzéséhez!

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: RENDŐRSÉG

<< Vissza az előző oldalra