Üzenetek a falon
Mondhatni, közkívánatra tesszük közzé ezt az írást, amely a Zsaru Magazin 2022. évi 9. számában jelent meg. Egyik olvasónk jelezte, hogy a Készenléti Rendőrség objektumában számos „mesélő tégla” található. Összegyűjtöttük a történetüket.
A korszerűtlen XVIII. századi kaszárnyák helyett a kiegyezést követően újakat kellett létrehozni a Monarchiában, ezért nagyszabású katonai építkezések kezdődtek. Az első komolyabb létesítmény az 1884–1886 között emelt Ferenc József lovassági kaszárnya volt. Volt ez tüzérlaktanya, otthont adott az 1. honvéd vegyes dandárnak, volt rendőrlaktanya, 1953-ban a Budapesti Államrendőrség laktanyája, jelenleg a Készenléti Rendőrség (KR) bázisa.
Az épületegyüttes múltjához tartozik, hogy miután a Vörös Hadsereg Magyarországra érkezett, hadifogoly-gyűjtőtáborok jöttek létre, ahonnan a foglyokat folyamatosan szállították málenkij robotra, és az egyik ilyen gyűjtőhely éppen a laktanya volt. Az épület falain a mai napig találhatók olyan, téglába vésett szövegek, ábrák, jelek, melyekkel a munkatáborokba indulók üzentek az utókornak. Némelyik tégla csak egy nevet és egy időpontot tartalmaz, némelyik egyéb szöveget is, más téglaszeleteken mívesebb vagy éppen ügyetlenebb ábrák láthatók.
A fájdalmas kollekció egyik darabja néhány éve életre kelt, és a világhálón különös karriert futott be. Történt ugyanis, hogy a fővárosszerte található hasonló, téglába vésett üzeneteket gyűjtő Budapest téglái nevű Facebook-oldalon feltűnt egy, a KR faláról fotózott tégla, melyre egy férfi 1945-ben a következőket véste: „Lazanyecz János itvolt h. fogoj 1945. V. 16-án [olvashatatlan részlet] hogy még élek – Békés m. Gádor Tanya 94 sz.” A fotót a Budapest téglái oldal működtetője, a svájci születésű, de a fővárosban élő Vincent Baumgartner készítette, akinek később sikerült felvennie a kapcsolatot Lazanyecz János unokájával. Ő mesélte, hogy a szovjetek 1945-ben ejtették fogságba a nagyapját. A férfi összesen hét évet töltött Szibériában, ahonnan teljesen lesoványodva, betegen érkezett haza, és arról mesélt, hogy az elhurcoltak embertelen körülmények közt éltek. Feleségének, Juliannának megüzenték férje halálhírét, de ő mindig is úgy érezte, hogy párja még életben van. Mint később kiderült, igaza volt, Jánosnak sikerült hazajutnia részben szekéren, részben gyalog. Lazanyecz János 97 évesen, 2016-ban hunyt el.
Várostörténészek, művészek régen tisztában vannak ezeknek az üzeneteknek a fontosságával, személyes varázsával, melyek az egész városban megtalálhatók: egyebek mellett a Szent János Kórház egyik téglafalán, régi gyárépületek oldalában, a VIII. kerület több épületén és még számos helyen. És a megszállott várostörténészeken kívül talán egyszer majd azok is megérzik a múltból üzenő falak fontosságát, akik a korszerűsítés szellemében csiszolószerszámokkal kívánják megtisztítani azokat.
T. Z.
FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA
