Veszélyek az iskolától hazáig
Szeptemberben megkezdődött a tanítás, és sok fiatal jár egyedül haza az iskolából vagy akár edzésre, különórára. Milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk, és mit tehetünk azért, hogy megóvjuk őket? Erről beszélgettünk a rendőrség szakembereivel.
Az utóbbi években sokat változott, fejlődött a világ, így a mai kor cukros bácsijai az utca mellett más színtereken is megjelentek, és megváltoztak az elkövetési módszereik is.
– Napjainkban a szexuális ragadozók főleg a neten ismerkednek, és ott próbálják behálózni a gyerekeket – magyarázza Topa Zoltán alezredes, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács kiemelt főreferense. – Az online térben a bűnelkövetők nagyobb biztonságban érzik magukat, azt gondolják, hogy ott elrejtőzhetnek. Emellett pedig megfigyelhetik és észrevétlenül követhetik azokat a gyerekeket, akiknek az életéből hiányzik a kötődés, nincs egészséges és pozitív énképük. A cukros bácsik már nemcsak az utcán, hanem a neten is megjelentek, olyan közösségi felületeken, népszerű platformokon, mint például a TikTok vagy gameroldalak, streamfelületek, online játékok, ahol nagyon sok a 10-11 éves. Ráadásul a gyerekek sokszor felnőttes tartalmat gyártanak magukról, melyek felkeltik a rossz szándékú felnőttek figyelmét. A fiatalok számára az elsődleges kommunikációs csatorna a csetfelület, ráadásul sokszor az internet már kész tartalmakat ad nekik. Megfigyelhetők a mostani nemzedék tagjainál, de néhány idősebbnél is olyan szociális hiányosságok, mint a konfliktusmegoldási képesség vagy a párbeszéd, az empátia hiánya. Ami azt eredményezi, hogy míg a legtöbben az internet világában feltalálják magukat, a hétköznapi tevékenységek nehézségeket okoznak számukra.
Sok fiatal jár egyedül haza, illetve különórára, edzésre. Hogy lehet felkészíteni őket az önállóságra, megelőzni, hogy baleset vagy bűncselekmény áldozatává váljanak?
– Az életkor mellett a gyermek természetétől, érettségétől is függ, mikortól engedjük őt egyedül közlekedni – mondja Fehér Tünde alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főosztály bűnmegelőzési osztályának kiemelt főreferense. – Azonban ha nem áll rá készen, ne erőltessük! Tervezzük meg közösen vele, merre fog haladni. Olyan útvonalat válasszunk, ahol rendezettek a körülmények, többen tartózkodnak, és megvalósul a közösségi kontroll, vagyis a természetes felügyelet. A forgalmasabb helyeken csökken az áldozattá válás esélye, hisz’ a bűnelkövető is mérlegel, kockázatot értékel. De a legfontosabb a fokozatosság elve. Ha hosszabb útvonalon, tömegközlekedési eszközzel kell közlekednie, akkor először csak egy rövid szakaszt gyakoroljunk az iskolással. Például azt, hogyan jut el a megállóig. Ezután tanítsuk meg neki, meddig menjen a közlekedési eszközzel, hol kell leszállnia. Mit tegyen, ha egy járat kimarad, van-e másik, helyettesítő útvonal. Merre kell mennie, miután leszállt a járműről. Addig kell gyakorolni vele, amíg a gyerek már magabiztosan ismeri az útvonalat, és biztonságosan közlekedik. Beszéljük meg vele a veszélyesebb útszakaszokat! Ha járművön utazik, tanácsos olyan helyet választania, ahol idegen nem tud leülni mellé. De nem elég elmondani a gyereknek, hogy mit csináljon, hanem meg is kell neki mutatni, és gyakorolni vele.
Bár jó ötletnek tűnhet, ha a gyerek felhívja a szülőt, és útközben beszél vele, nem javasolt, ugyanis hamis biztonságérzetet ad neki.
– Beszéd közben, mint vezetés során is, már tapasztalhattuk, hogy a figyelemfókusz, a környezetkontroll csökken – teszi hozzá Topa Zoltán. – Még a közeli és egyértelműen gyanús jeleket sem leszünk képesek észlelni, miközben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy beszélnek hozzánk, így biztonságban vagyunk. Útközben a gyermek inkább ne telefonáljon, ne használjon fül- és fejhallgatót, mert ezekkel az eszközökkel inkább felhívja a figyelmet az értékeire! Ugyanígy az értéktárgyait is rejtve hordja, ne viselje őket jól látható helyen! A tömegben, közösségi közlekedési eszközön is figyeljen a táskájára! Például a hátizsákot vegye le, és tartsa maga előtt, amíg utazik. Ha megoldható, akkor ne egyedül, hanem több társával együtt induljon hazafelé az iskolából, olyan gyerekekkel, akik közel laknak egymáshoz! Főleg az őszi és téli időszakban kerülje a nem átlátható, kivilágítatlan helyeket, sötét, gyér megvilágítású, elnéptelenedett parkokat, aluljárókat! Ismerje fel a gyanús csoportosulásokat, ha a gyermek ilyet tapasztal, változtasson az útvonalán! Legyen körültekintő a kapualjaknál, kiszögelléseknél, beugróknál séta közben!
Az alezredes kitért arra is, hogy célszerű több útvonalat megtanítani, begyakorolni a kisiskolással, hogy néha változtatni tudjon bűnmegelőzési célzattal.
– Bár nálunk teljesen természetes, mégis meg kell tanítani neki, hogy soha ne álljon szóba idegennel, még akkor sem, ha azt mondja neki, hogy anya vagy apa küldte – folytatja Fehér Tünde. – Találjunk ki egy kódot, egy jelrendszert, amelyet csak mi, szülők és a gyermek ismer! Ha bárki odamegy hozzá, hogy anya vagy apa küldte, csak abban az esetben higgyen neki a gyerek, ha az, aki leszólította, az előre megbeszélt jelszót vagy kódrendszert használja. Ha a kocsiból szól ki neki valaki, mindig legyen óvatos! Nagyon fontos, hogy soha ne szálljon be idegen gépkocsiba, inkább tegyen úgy, mintha nem hallaná, és azonnal menjen forgalmas helyre, vagy változtasson az útvonalon! Amikor a kiskorú hazaérkezik, úgy menjen be a lépcsőházba, hogy előtte meggyőződött arról, a kapu bezáródott mögötte! A liftbe ne szálljon be, ha idegen tartózkodik benne!
Nagyon fontos az is, ha az iskolás úgy érzi, hogy veszély fenyegeti, ne essen pánikba. Ehhez tudnia kell, mit tegyen, mondjon ebben a helyzetben, és kihez fordulhat. Erre az esetre is ki kell dolgozni egy stratégiát.
– Tapasztalataim szerint sok gyermek ösztönösen érzi, ha veszélyben van – véli Takács-Mlatilik Tímea százados, a Budapesti Rendőr-főkapitányság zseblopási alosztály nyomozója, aki korábban a Váci Rendőrkapitányság bűnmegelőzési előadója volt. – Hogy ilyen esetben ne essen pánikba, fontos, hogy tudja, mit kell tennie. Menjen oda egy utcán sétáló járókelőhöz, illetve egy üzletben az eladóhoz, a pénztároshoz forduljon segítségért! Jó, ha a gyermekkel azt is megbeszéljük, hol vannak az útvonalán azok az üzletek, ahova betérhet segítséget kérni. De kérhet telefonon is segítséget a szülőtől vagy a 112-es számon. Legyen a gyermek készülékében a szülő, egy nagykorú hozzátartozó és a központi segélyhívó a gyorsbillentyűhöz kapcsolva! Ha a 112-es segélyhívót tárcsázza, mondja el a nevét, miért érzi veszélyben magát, és pontosan, hogy hol tartózkodik éppen. Nem elég az utca, a település nevét vagy az irányítószámot is meg kell adnia. Megeshet azonban, hogy mégis pánikba esik a fiatal, ilyenkor kiabálással, segítségkéréssel hívhatja fel magára a figyelmet, vagy szaladjon el! De semmi esetre se menjen be egy kapualjba vagy egy elhagyatott helyre! Azt szoktam tanácsolni a fiataloknak, ha valaki a telefonját akarja elvenni, akármennyire drága is, az mindig pótolható. Inkább hagyja, hadd vigye el a tolvaj, ne kezdjen ellenkezni vele!
A százados arra is felhívta a figyelmet, hogy ilyen esetben mindenképpen érdemes bejelentést tenni a legközelebbi rendőrkapitányságon. Mindig beszéljük meg a gyerekkel a történteket, ha szükséges, akkor szakember segítségével! A szülő-gyerek kapcsolat nagyon fontos, hogy bizalommal fordulhasson a felnőtthöz, és el merje mondani a gondját, legyen lehetősége kibeszélni.
RÁDI MÓNIKA
FOTÓ: RENDŐRSÉG, ILLUSZTRÁCIÓ