Videócsetes lánykérés

Elektrotechnikusként végzett, de Ózdon nem volt jövője Dávid szakmájának.

– Bátyám körzeti megbízott volt Pomázon – kezdi. – Egyszer nála nyaraltam, és beszélgetés közben felvetették, mi lenne, ha erre a pályára lépnék. Megtetszett, és jelentkeztem a miskolci rendőriskolába. 2011-ben szereltem fel járőrként a Készenléti Rendőrséghez. Ezután voltam vízirendészeti szabálysértési előadó, Szentendrén nyomozó, később vizsgáló.

Alexandrának életcélja volt, hogy zsaru lehessen.

– Már az általánosban megvédtem azokat, akiket bántottak – meséli. – A középiskolában rendészeti szakra jártam, aztán Adyligetre felvételiztem. Szentendrére szereltem fel, utána a Készenléti Rendőrségen dolgoztam. Sok biztosítási feladatban vettem részt. Járőrként hamar megtaláltam a közös hangot az emberekkel. Szabolcsban nőttem fel, nem esik nehezemre szót érteni a hangadókkal. 2019-ben kerültem vissza Szentendrére, fél éve pedig körzeti megbízott vagyok.

Rendőrként találkoztak 2018-ban. Ugyanazon a szálláshelyen laktak mint szomszédok.

– Dávid nyomozó haverját már korábbról ismertem – folytatja Alexandra. – Egy rendőrszálláson laktunk. Sokszor összejártunk, beszélgettünk, és egyszer az udvaron épp autót szerelt valakivel. Dávid a kocsi alól mászott elő olajosan, kantáros nadrágban. Lackó bemutatott neki, és beszélgetni kezdtünk. Hamar kiderült, nagyon jól megértjük egymást. Egy idő után már éreztem, hogy ebben több van. Amikor ezt megemlítettem, azt felelte, ő is érzi, de nem hiszi, hogy jó lenne a kapcsolat úgy, hogy én is rendőr vagyok.

– Volt bennem egy gát – veszi át a szót a párja. – Féltem, hogy mindennap aggódnom kell érte. Egy nő is aggódik a párjáért, főleg, ha rendőr, de ez fordítva szerintem sokkal jobban igaz. Aztán hamar kiderült, hogy a szerelem mindent felülír. Megragadott a szépsége, és hogy mindig vidám, cserfes. Ráadásul megbizonyosodtam róla, hogy nem kell félteni, megállja a helyét. Egyik alkalommal én is járőröztem, és rádión hallottam, hogy segítséget kért egy intézkedéshez, mert az elkövető ellenállt. A kollégával a helyszínre siettünk, de mire odaértünk, a férfi már a motorháztetőn feküdt, bilinccsel a kezén.

– Az ellentétek vonzzák egymást, ami ránk különösen igaz. Én nem tudok nyugton ülni, folyton kell valamit csinálnom, Dávidnak viszont birkatürelme van – magyarázza Alexandra. – Kiegészítjük egymást. Ha olyan helyszínről megyek haza, ami jobban megvisel, Dávid mindig tudja, mire van szükségem. Ha Dávid egy gyanúsítottról mesél, néha pontosan tudom, kiről van szó, mert korábban én igazoltattam. Örülünk egymás sikereinek.

Alexandra évekig versenytáncolt, párja pedig latin táncot tanult, de még nem táncoltak közösen. Ezt hamarosan pótolni fogják: nyárra tervezik az esküvőt, így a közös tánc sem maradhat el. A lánykérésre tavaly került sor Noszvajon.

– Elhatároztam, hogy elmegyünk valahova kettesben, és ott fogom megkérni a kezét – mosolyog Dávid. – Az apósomat is beavattam a tervbe, így amikor megérkeztünk a szállásra, mondtam Szandinak, hívja fel a szüleit videócseten, és mutassa meg nekik a szállást.

– Kicsit furcsának találtam. Aztán amikor apukámmal beszéltem, feltűnt, hogy anyukám felrakja a szemüvegét, és túlzott lelkesedéssel pásztázza a képernyőt. Apukám ekkor mondta, hogy Dávid járt nála, és megkérte a kezem, amire ő igent mondott. Meglepetten fordultam hátra, Dávid pedig már ott térdelt mögöttem gyűrűvel a kezében.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: BÉRES ATTILA