Világhírű terrorista a Rendőrmúzeumban

Június 22-én kora este, nagyjából az idő tájt, amikor Dortmundban kisgyerekek rohangáltak be a Törökország–Portugália-focimeccsre, hogy a mérkőzés közben szelfit készítsenek Cristiano Ronaldóval, egy Márk keresztnevű kisfiú a budapesti Rendőrmúzeumban komoly és már-már visszavonhatatlannak tetsző bejelentést tett a szüleinek: „Nyomozó leszek!” Ezt mondta Márk, szülei pedig egykedvűen bólintottak.

A körülbelül tízéves kissrác elhatározását alighanem a múzeum kavargó és igen érdekes programsorozata alapozta meg. A múzeum munkatársai, az idén 22. alkalommal megrendezett Múzeumok Éjszakáján, mint eddig minden esztendőben, színes, interaktív programokkal várták az érdeklődőket, akik érkeztek is szép számmal. Talán már az elmúlt évek tapasztalataiból tudták, hogy egyetlen percig sem fognak unatkozni, és ez így is volt. A belső terekben – túl azon, hogy megtekinthették az állandó kiállítást – ezúttal érdekes előadásokat hallgathattak például a focimeccsek rendőri biztosításának műhelytitkairól, a virtuális térben elkövetett bűncselekményekről és a postai kézbesítők elleni támadásokról, különös tekintettel a veszprémi postásgyilkosságra.

Mindeközben a gyerekek és a játékos kedvű felnőttek a biztonságiöv-szimulátort próbálgatták, és döbbenten állapították meg, hogy még egy igen csekély koccanás esetén is mekkorát lódulna a test a biztonsági öv nélkül. Nézegették a Terrorelhárítási Központ páncélozott szállító járművét, az udvarra kiállított járőrkocsit vagy a rabszállító járművet, ismerkedtek a rohamrendőrök védőfelszereléseivel, és miközben felpróbálták azokat, talán megannyi, televízióban látott zűrös tömegrendezvény feszültsége költözött beléjük. Rengetegen nézték aztán a rendőrök kutyás és lovas bemutatóját, közben bizonyára megállapították magukban, hogy az eb nemcsak házi kedvenc lehet, de komoly rendőri erő is. Miképpen a ló sem csak sporttárs, hanem olykor „járőrtárs” is…

Idén a Magyar Különleges Erők Hagyományőrző Egyesülete jóvoltából egy eddig nem látott mini tárlat is várta a Rendőrmúzeumba látogatókat: a magyar terrorelhárítás múltjának, a különleges erők történetének kutatói az efféle rendőri egységek korabeli relikviáit állították ki: egyenruhákat, igazolványokat, fegyvereket. Utóbbiak között egy olyan különlegességet, amelynek bármely ország rendőrségtörténeti gyűjteményében örülnének: az 1980-as években Magyarországon bujkáló, világszerte ismert és keresett, venezuelai származású terrorista, Ilich Ramírez Sánchez, azaz Carlos, a Sakál egykori géppisztolyát, amelyet a magyar elhárításnak sikerült megszereznie.

Népszerű volt a motorszimulátor és az úgynevezett részegszemüveg is, amely úgy görbíti, deformálja a teret, hogy pontosan olyan zavart okoz a tér érzékelésében, mintha viselője alkoholt fogyasztott volna. És persze hosszú sorok kígyóztak a lézerpuska-lövészet helyszínén, sokan adtak ujj- és tenyérnyomatot, valamint kicsik és nagyok is nekiugrottak a KRESZ-teszt kitöltésének. Miközben a hömpölygő tömeget és az izgatott kavargást néztük, Androvicz Gábort, a múzeum munkatársát kérdeztük az esemény jelentőségéről.

– A Múzeumok Éjszakáján átlagosan 3500-4000 látogató szokott érkezni – kezdte a muzeológus. – Ilyenkor nem az állandó kiállításokra fektetjük a hangsúlyt, hanem egyrészt különféle interaktív programokkal készülünk minden korosztály számára, illetve ismeretterjesztő előadásokon keresztül a rendészet, rendőrség, bűnözés vagy bűnfelderítés egy-egy érdekesebb területét is igyekszünk bemutatni. Ezek nem szigorúan tudományos jellegű, csak szakembereknek szóló prezentációk, hanem betekintést nyújthatnak akár a társadalomtudományok, szociológia, történelem, digitalizációs forradalom, illetve a bűnfelderítések fejlődésének részleteibe is. Bízunk abban, hogy a látogatók érdeklődését felkeltik a múzeumban látottak és hallottak, és később visszatérnek, hogy állandó és időszaki kiállításainkat is részletesebben megismerjék.

Lassan esteledik, de a tömeg nem lesz kisebb, és bár lehet, hogy Márk már egy másik múzeumban éppen azt határozza el, hogy festőművész lesz vagy régész, az biztos, hogy a Rendőrmúzeumban átélt élmények elkísérik egy darabig. Mindenesetre nem leszünk meglepve, ha tíz év múlva a rendőrség Teve utcai központjában találkozunk vele.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN