Zsaruk a körzetből: A csodatévő

Ráérzett a hivatásra.

– Nem rendőrnek készültem, de nem bánom, hogy így alakult az életem – summázta, és hozzátette, az általános iskola vége felé igazából csak az ökölvívás és a thai box érdekelte. – Persze tudtam, hogy bunyózásból nem könnyű megélni, és kockázatos is arra építeni, ezért autószerelőnek tanultam, de nem maradt annyi időm a sportra, amennyit szerettem volna. Ekkortájt akadt meg a szemem a büntetés-végrehajtás álláshirdetésén. Szimpatikusnak tűnt a szolgálati idő, és valahol érdekelt is a börtönök zárt világa, úgyhogy 2007-ben jelentkeztem, és a fővárosi képzést követően a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben lettem körletfelügyelő. Munka közben aztán ráéreztem az egyenruhás hivatásra, és hogy az életpályámnak jobb íve lehessen, egy esti iskolában leérettségiztem. Eközben keresett meg a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának egyik tisztje, és tetszetős ajánlatot tett átszerelésre.

2010-ben öltözött kékbe.

– Intenzív időszak volt, mert szolgálat mellett végeztem el a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola kétéves járőrképzését, és már tétmeccseken is ringbe szálltam – magyarázta a főtörzsőrmester, aki a Ring Mix Promotion bokszolójaként vált profivá, és meccseket is nyert, de egy sérülés miatt tíz éve távozott a szorítóból, azóta edzőként ténykedik. – Voltam járőrvezető és járőrparancsok, majd ’17-ben Mezőfalva körzeti megbízottja lettem. Megtiszteltetésnek vettem, amikor Viniczai István alezredes, az Alba MEKTA akkori vezetője meghívott a csapatukba, de a Dunaújváros és Székesfehérvár közötti ingázás egyre érzékenyebben érintette a költségvetésem, meg már benne is voltam a korban, ezért ’22 végén kérelmeztem az áthelyezésem. Szerettem körzeti megbízottként szolgálni, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy ’23 februárjában ahhoz a csoporthoz kerültem vissza, ahol korábban voltam, csak elsődlegesen már nem Mezőfalva, hanem Előszállás tartozik hozzám.

A csodának is elébe kell menni, nem csak a szerencsének.

– Sok előszállásit ismertem, hiszen amikor korábban ennél a csoportnál szolgáltam, ott is járőröztem, intézkedtem. Így is, úgy is elfogadtak, amit arra értek, hogy ebben a nagyközségben is élnek jogsértésre hajlamosak, akikkel máshogy kommunikálok. Kicsit olyan ez, mint az ökölvívás. Ha nagyon koncentrálok, be tudok vinni olyan kérdést, amitől meginognak, és kinyerem a szükséges információt. Néhány hónapja például úgy került elő egy ellopott kerékpár, hogy nemcsak azt tudtam, a faluszéli lakóközösségben kihez kell fordulnom, hanem azt is, hogy miként kell vele szemben fellépnem. Határozottan, de barátságos hangsúllyal mondtam, adok nekik egy órát, hogy ez az értékes gyerekbicikli előkerüljön, és mire visszamentem a Mezőfalvi Rendőrőrsre, a kerítéshez támasztották. Jólesett, amikor a tulajdonos anyuka ezért nyilvánosan mondott köszönetet Előszállás internetes fórumán.

Alapelve, hogy a jogsértések között nem tesz különbséget.

– Ugyanolyan komolyan vettem, amikor Bözsi nénitől elloptak 18 szőlőkarót, mint azt, amikor az említett lakóközösségen belüli, halálos fenyegetésekről értesültem, és ha itthon vagyok, a pihenőnapomon is rendelkezésre állok. Amikor betörtek a művelődési házba, hajnali 4-kor mentem oda a saját autómmal, hogy segítsek a felderítésben, és a kollegákkal meg is fogtuk az elkövetőt. Talán arra az esetre emlékszem a legszívesebben, amikor egy lábbeli talpnyoma láttán már tudtam, ki volt a betörő, ami be is igazolódott.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN