Zsaruk a körzetből: A guszevi seriff
Kerekes István zászlós, Huszártelep, Császárszállás, Butyka, Mandabokor, Lócibokor és Rozsrétszőlő körzeti megbízottjának folyamatos a tennivalója, mert a Nyíregyháza déli részén lévő Guszev, azaz a Huszártelep területén gyakoriak a vagyonellenes bűncselekmények, de sikeres felderítéseinek aránya is elképesztő.
A tények makacs dolgok.
– Ezen nincs mit szépíteni, Guszev területén rendszeresek a különféle dologi erőszakkal elkövetett lopások, főleg a betörések és a kerékpárlopások, de gépkocsifeltörések is vannak, és sajnos rablásokról is érkeznek bejelentések. Itt aztán van rendészeti munka, de megbirkózom vele, és szívesen is csinálom. Motivál, hogy a regisztrált bűncselekmények 95 százalékát felderítem – vázolta Kerekes István, aki érkezésünkkor éppen egy ellopott női bicikli ügyében járt el. – Tegnap kaptam az infót, kinek ajánlották megvételre. Nemrég hoztuk be az illetőt, aki el akarta adni. Tőle tudtuk meg, ki a tényleges elkövető; már volt vele dolgom, még ma megyünk érte. Jelenleg tíz segítőm van a guszevi lakóközösségben, közülük három-négynek jutalmat is tudok fizetni információért, erre megvan az engedélyem. Akik már többször is próbáltak megvezetni, azokkal óvatosabb vagyok, de mára olyan kapcsolatrendszert alakítottam ki, hogy ilyesmivel csak ritkán próbálkoznak. Rendőr-lakos viszonylatban errefelé folyamatos a játszmázás, de a hatékonyság magáért beszél. Olyan szinte nincs is, hogy ne tudjam, egy bűncselekmény kapcsán kihez kellene fordulnom, és tőle mire kell számítanom. Belejöttem.
Nyíregyháza bokortanyáin is akad tennivaló.
– Évekkel ezelőtt történt, ismeretlenek több császárszállási hétvégi házba is betörtek. Figyelőszolgálatokat szerveztünk, és egy ilyen alkalommal, amikor már úton voltunk visszafelé az Érkerti Rendőrőrsre, két krosszmotor ellopását jelentették. Egy butykatelepi tanya garázsából vitték el mind a kettőt. Odamentünk, és a közeli földútnál meg is találtuk a motorok keréknyomait; nem sokkal azelőtt volt egy kis csapadék, úgyhogy viszonylag jól ki lehetett venni a mintázatukat. Én gyalog követtem őket, kezemben a zseblámpával, a kollegám pedig a szolgálati autót vezette mögöttem, lépésben. Így tettünk meg hozzávetőleg egy kilométert, mikor is egy füves részen a keréknyomok véget értek, de az is látszott, hogy ott állt egy nagyobb jármű. A tengelytávolsága alapján furgon volt, és amíg lehetett, ennek is követtük a nyomát. A műút előtti, kissé sáros részen jól lehetett látni az abroncsok mintázatát, és kiszúrtam, hogy az egyik másfajta; már csak azt kellett kideríteni, hol kanyarodtak le. Ebbe a károsult is besegített a hozzátartozójával. Ők fedezték fel a felemás keréknyomot az Érkertre átvezető földútnál, úgyhogy folytattuk a zseblámpás-követős felderítést. Egy romos, elhagyatott tanyához mentek, ahol mind a két motort megtaláltuk, de még a bukósisakokat is, mert azokat is elvitték. Tájékoztattam a parancsnokot, és megbeszéltem vele, megvárjuk az elkövetőket, akik jó két óra múlva be is futottak, akkor már hajnalodott. Ketten voltak, és autóval jöttek, nem furgonnal. A házhoz érve az egyikük rágyújtott, de amikor kiléptünk a rejtekből, úgy megijedt, hogy a cigi kiesett a szájából. Nagykállói lakosok voltak, és ottani kollegákkal szálltunk ki a lakcímeikre. Az első ingatlan kutatása során én mentem fel a padlásra, és felfigyeltem egy viszonylag tiszta reklámszatyorra, amit közvetlenül a feljáró mellé tettek le, benne egy céges bélyegzővel. Megkérdeztem a kollegákat, tudnak-e ezzel valamit kezdeni, és az egyikük rávágta, pár napja történt náluk egy gépkocsifeltörés, és egy céges bélyegzőnek is nyoma veszett: ez lehet az. Az volt!
Kerekes István nem rendőrnek készült.
– A nyíregyházi Építőipari és Környezetvédelmi-Vízügyi Szakközépiskolában végeztem, de nem tudtam elhelyezkedni, és az öcsém javasolta, jelentkezzünk rendőrnek, miután voltak toborozni a középiskolájában. Felvettek a Miskolci Rendészeti Szakközépiskola határrendész szakképzésére – idézte fel a zászlós, aki a 2008-as integrációt követően öltött kék egyenruhát. – Először járőr voltam itt, az Érkerti Rendőrőrsön, majd kineveztek körzeti megbízottá, és a kálmánházi csoporthoz kerültem. Tizenegy éve súlyos balesetet szenvedtem egy környékbeli raliversenyen, amikor az egyik versenyautó kisodródott. Telibe kaptam, majdnem ottmaradtam, de szerencsém volt, és a rehabilitációm is jól alakult, ezért nem szereltek le. Sokáig a Nyíregyháza vasútállomás és környéke tartozott hozzám, a Covid után kaptam meg a huszártelepi, illetve a bokortanyai körzeteket. Szeretek bűncselekményeket felderíteni, és bízom benne, hogy ezt a 95 százalékos átlagot tudom tartani. Rajtam nem fog múlni!
SZ. Z. J.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN