Zsaruk a körzetből: Kis belváros veteránja
Bándoli Gábor törzszászlós, Sárvár belvárosának körzeti megbízottja tősgyökeres a 16 ezres vasi településen, és már több bűncselekményt oldott meg a személyismeretével. Nem kevésbé figyelemre méltó, miért hallgatott éveken át magyar nyelv és irodalmat a hozzá legközelebbi főiskolán.
Sárvár, Csopak, Sárvár.
– Nem készültem rendőrnek. A rokonságunkban sincs egyenruhás; egy régi felmenőm csendőrként szolgált, de róla nem sokat tudok. Érdekelt a mechanika, ezért traktorszerelőnek tanultam, de amikor a sárvári Barabás György Műszaki Szakközépiskolában érettségiztem, már biztos voltam benne, hogy nem akarom összeolajozni a kezem. Néhány haverom úgy döntött, megpróbálkoznak a rendőrséggel, amihez jómagam is kedvet kaptam, és így esett, hogy ’97 nyarán a Csopaki Rendészeti Szakközépiskola tanulója lettem – idézte fel Bándoli Gábor, aki egy évvel később szerelt fel a Sárvári Rendőrkapitányságra. – Örültem, hogy a szülővárosomban kezdhettem a szolgálatom, mert tősgyökeres sárváriként már akkor sok lakost ismertem, a beosztásom pedig lehetővé tette, hogy megvalósítsam a dédelgetett álmom. Miközben járőrként szolgáltam, magyar nyelvet és irodalmat hallgattam a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola levelező tagozatán. Nem akartam pályát módosítani, csak szeretem a magyar irodalmat, ezért csináltam. Nem diplomáztam, de hiányérzetem sincs. Biztos alapot kaptam.
„Kérdezősködjünk a benzinkútnál!”
– Már járőrként is profitáltam abból, hogy idevalósiként sok embert ismerek, ami a szolgálatok közben egyre bővült, pláne, mióta 2010-ben átvettem a körzeti megbízotti kinevezésem. Csak a vendégmunkások és a vidékről beköltözők között szoktam látni új arcokat, és a parkolókban bandázó tinik közül sem ismerem mindegyiket, de tartom a lépést – magyarázta a veterán, és néhány személyismeretes bravúrt is felidézett. – Több mint tíz éve történt, hogy fiatalemberek az éj leple alatt káldi otthonában megtámadtak, megkötöztek és kiraboltak egy idős nőt. Adatgyűjtéssel támogattuk a bűnügyesek nyomozását, de első körben csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy a tettesek fehér autóval érkeztek és távoztak, aminek a rendszámban volt egy F betű. Az áldozat úgy emlékezett, mintha a Norbi keresztnév elhangzott volna, miközben a házában kutakodtak, és e három mozaikdarabkából raktuk ki, kik követhették el a bűncselekményt. Útközben megálltunk a legforgalmasabb sárvári benzinkútnál, hogy megkérdezzük, látták-e ott a kérdéses Opel Astrát, és pont ott voltak. Átlagban nyolc évet kaptak.
Kettős büszkeség.
– Talán arra az elfogásra vagyok a legbüszkébb, ami úgy nyolc éve történt. De nemcsak magamra, hanem arra a bolti eladónőre is, aki egyetlen kérdésével segített azonosítani egy elkövetőt. Ilyesmiről azóta sem hallottam – mondta Bándoli Gábor, akinek ez volt a leggyorsabb elfogása. – Alig vettem fel az esti szolgálatot, érkezett a bejelentés, hogy kiraboltak Sárváron egy éjjel-nappalit. A késsel hadonászó, középkorú férfi csak cigarettát zsákmányolt néhány tízes csomaggal; akkor még a vegyesboltokban is lehetett dohányárut vásárolni. Egyik körzeti megbízott kollegámmal, Király Krisztián zászlóssal mentem ki a helyszínre, és felkaptam a fejemet, amikor az alkalmazott azt mesélte, miután észrevette az elkövető zaklatott állapotát, önkéntelenül szegezte neki a kérdést: „Ezt most mért csinálja?” Mire a férfi azt válaszolta, mert a beteg lányára megy el minden pénze. Rögtön beugrott, hogy évekkel korábban intézkedtem egy bolti tolvajjal szemben, és amikor azt kérdeztem tőle, miért hozta magát ilyen kényelmetlen helyzetbe, ugyanezt válaszolta. Elmentünk hozzá, és ott lógott a fogason az elkövetéskor viselt kabátja és sapkája.
SZ. Z. J.
FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ