Zsaruk a körzetből: Megszolgálja a változatosságot

A cívisvárosból a fővárosba.

– A debreceni Balásházy-technikumban érettségiztem, majd a szintén ottani Agrártudományi Egyetemen tettem szert logisztikai ismeretekre. Két osztálytársammal úgy döntöttünk, megpróbálkozunk a rendőrségi felvételivel, de végül egyedül mentem Miskolcra, mert olyan lábsérüléseket szenvedtek, hogy nem tudták teljesíteni a fizikai állapotfelmérőt – idézte fel Krizsán Krisztián, aki a Miskolci Rendvédelmi Technikum végzőseként választhatott két lehetőség közül. – Mehettem volna budapesti vagy Pest megyei kapitányságra, és az előbbi lehetőség mellett döntöttem. Így lettem 2011 decemberében a XII. Kerületi Rendőrkapitányság járőre; és már járőrvezetőként szolgáltam, amikor 2018 októberében átszereltem a Budaörsi Rendőrkapitányságra. Idén májusban lesz öt éve, hogy Budakeszi körzeti megbízottja vagyok.

Alaposan tájékozódott.

– Addigra Keszin is rendelkeztem közösségi kapcsolatokkal, de veterán megbízottaktól is kértem tanácsokat, és a nyugdíjasotthonoktól kezdve a gyermekjóléti szolgálaton át az általános iskolákig mindenhol bemutatkoztam – vázolta, és hozzátette, mind a négy budakeszi általánosban ő lett az iskolarendőr. – De már nem egyedül csinálom. Tavaly óta ketten vagyunk a körzeti megbízotti irodában, és természetesen járőrszolgálatot is ellátok a Budakeszi Rendőrőrs illetékességi területén, azaz még Telkiben, Budajenőn, Remeteszőlősön és Nagykovácsiban.

Ötperces betörőfogás.

– Csaknem három évvel ezelőtt, 2022 áprilisában tűz ütött ki egy budakeszi munkásszállónál. Egy férfi nem volt hajlandó kiköltözni az intézmény udvarán álló lakókocsik egyikéből, inkább felgyújtotta azt, és a lángok a szomszédos házakra is átterjedtek. Katasztrófahelyzet alakult ki, melynek során ketten füstmérgezést szenvedtek, és több mint 200 millió volt az okozott kár. A családi házak helyreállítása most is tart, van, amelyikben nem is laknak, és 2024 november elején erre figyelt fel egy munkás, aki a munkásszálló felújításán dolgozott. Hirtelen ötlettől vezérelve átmászott a két ingatlan közötti kerítésen, és az ablakon keresztül behatolt a házba, ahol viszont a tulaj tetten érte, sőt, le is videózta, és miközben a férfi menekült, illetve átmászott a szomszédos, lakatlan ingatlan területére, bejelentést tett a rendőrségre. Épp járőrszolgálatot teljesítettem, és olyan közel voltunk, hogy három perc alatt odaértünk. Rögtön azt néztem, hol tudnék magam is bemászni oda, a domborzati viszonyok miatt a kerítés igencsak magas volt, de egy viszonylag alacsonyabb, kábé kétméteres szakaszon keresztül bejutottam. Közben az erősítés is megérkezett, így a járőrtársaim több irányból figyeltek, nehogy meglógjon az elkövető. Nem feltételeztem, hogy rám támad, a helyzetet mégis kockázatosnak ítéltem, mert hiába szólongattam, nem lépett elő. Szerencsére hamar rábukkantam, egy szekrény mögött lapult, és a felszólításomra megadta magát. Ez gyorsan ment, gondoltam, hiszen pár perccel korábban még a szolgálati autót vezettem a főutcán, de azért is lettem rendőr, mert kedvelem a változatosságot.

Aznap családmentőként is jeleskedett.

– Nem gondoltam, hogy ez a szolgálati nap még tartogat rendhagyó intézkedést, de estefelé kaptunk egy küldést, ami szintén nem tűrt halasztást. Egy férfi azzal hívta a 112-t, hogy valahol Budakeszi és Telki között eltévedt az erdőben a családjával. Négyesben túráztak, és későn vették észre, hogy az okostelefon már nem fog GPS-jelet, de a vétel is akadozott, és miközben a kijutással próbálkoztak, rájuk esteledett. Mivel a sorompóhoz volt kulcsunk, a szolgálati autóval behajtottunk az Annalaki pihenőig, ahonnan zseblámpával világítva és kiáltozva próbáltunk a nyomukra bukkanni. Nem telt el sok idő, és hallottuk, ahogy a férfi visszakiáltott. Ettől mi is megkönnyebbültünk, az ijedségen kívül más baj nem érte őket.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN