Zsaruk a körzetből: Reménykedő életmentő
Gorzsás Ákos főtörzsőrmester, Várdomb és Alsónána körzeti megbízottja szakképzett életmentő, de eddig csak végzetes sérültekkel volt dolga. Nemrég összejött a csoda, mentősök üzenték neki, hogy a decsi motorosbaleset tizenéves áldozatát a kórházban visszahozták, ami nélküle nem sikerült volna, de a fiú szervezete egy hónap után feladta.
Ezt egészségesen eltervezte!
– Egyrészt azért jelentkeztem egészségügyi szakközépbe, mert olyan hivatásban képzeltem el magam, ahol embertársaim segítségére lehetek. Leginkább a rendőri életpályával szimpatizáltam, amihez ugyebár középiskolai végzettség kell, ráadásul egy rendőr sok egészségügyi szakellátást igénylő vészhelyzettel szembesül – foglalta össze Gorzsás Ákos, aki a szekszárdi Dr. Kelemen Endre Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett, és a Szegedi Rendészeti Szakgimnáziumban vált hivatásossá. – Örültem, hogy a szakmai gyakorlatomat a Szekszárdi Rendőrkapitányságon teljesíthettem, és hogy a szolgálatot is itt kezdhettem, természetesen a közrendvédelmi osztályon; mindezt tíz évvel ezelőtt, 2014. március 1-én.
Volt járőr, járőrvezető, járőrparancsnok, fogdaőrparancsnok, és ’22 márciusában vette át körzeti megbízotti kinevezését.
– Hivatalosan Várdomb és Alsónána tartozik a felügyeletem alá, de mivel a Szekszárdi Rendőrkapitányság déli körzeti megbízotti csoportjának tagjává váltam, Decs, Őcsény, Sárpilis és Szálka közigazgatási területén is ellátok járőrszolgálatot. A kezdésnél sokat segítettek tapasztalt kollegák, és a helyi polgárőrökkel, illetve az önkormányzatok munkatársaival is jó lett a kapcsolatom. Decsen élnek problémás egyének, de közbiztonság szempontjából az én két településem nyugalmasnak mondható – magyarázta a főtörzsőrmester, aki életmentőként is intézkedett már a tolnai megyeszékhelyen és vonzáskörzetében. – Ismerem a jeleket, a protokollt, és emelt szinten uralom a technikát, de csodát tenni nem tudok, és eddig csak olyan helyzetekkel szembesültem, amelyekben végzetesen sérült, konkrétan halott embereket próbáltam visszahozni. A legutóbbi esetnél nagyon reménykedtem, hogy ennek a 14 éves fiúnak sikerülhet, és a szervezete is küzdött érte, nemcsak az orvosok, de a sorsa végzetesen megpecsételődött. Húsvétkor történt, épp Decsen teljesítettem járőrszolgálatot az ottani megbízottal, amikor a segélyhívó központ operátora riadóztatott: kismotoros ütközött személyautóval Decs külterületén, egy bekötőúton. Mi voltunk a legközelebb a helyszínhez, percek alatt odaértünk. A kocsi srégen állt az út szélén, az eleje sérült, mellette hevert a motor, teljesen deformálódva. Pár méterre onnan fiatal srác feküdt az aszfalton, úgy láttam, szörnyethalt. Beszürkült a bőre, lila és merev volt a szája, összeszűkült a pupillája, és nem reagált semmire. Ettől függetlenül azonnal megkezdtem a mellkaskompressziót, és miután leszállt a mentőhelikopter, támogattam a mentőorvos munkáját, tartottam a fejét. Amikor hordágyra tettük, élettelen volt, és erről a baleseti helyszínről is csalódottan távoztam. Korábban többször is volt rá példa, hogy súlyos sérültet próbáltam újraéleszteni, de egyszer sem jártam sikerrel, ami azoknak a mentősöknek és orvosoknak sem sikerült, akik átvették tőlem. Végzetes sérüléseket szenvedtek, esélyük sem volt a túlélésre. Biztos voltam benne, hogy ennek a fiúnak is komoly belső vérzései vannak. Frontálisan hajtott bele kismotorjával egy szemből érkező személykocsiba egy enyhe jobbos kanyarban, amit nem lehetett jól belátni a burjánzó növényzet miatt, és mintha ez nem lenne elég, akkorát repült, rázuhant az aszfaltra. Ilyesmit nehéz túlélni, de egy fiatal szervezet képes lehet rá. Még aznap üzentek a mentősök, hogy a kórházban visszahozták. Azt is hozzátették, hogy az állapota nagyon válságos, de nélkülem már biztosan nem élne. Régóta vártam erre a felemelő érzésre, és szorítottam érte, de hónappal később arról értesültem, hogy a szervezete eddig bírta.
Bűnüldözőként is volt egy emlékezetes esete.
– Tavaly szeptemberben részt vettem a szekszárdi szüreti fesztivál biztosításában. Egy kollegával jártuk a környező utcákat, és észrevettünk egy embert, aki gyanúsan magatehetetlenül feküdt a járdán. Nehezen tért magához, és akadozva beszélt, de azt el tudta mondani, hogy kirabolták. Iszogatás közben két férfi haverkodni kezdett vele, majd fenyegetőztek, és pénzt követeltek tőle. Mivel csak bankkártya volt nála, hármasban elmentek, pontosabban a két ismeretlen elkísérte a sértettet egy bankautomatához, ahol nagyobb pénzösszeget vettek le a számlájáról, utána pedig bántalmazták, és sorsára hagyták. Hitelt adtunk a férfi szavainak, és a kollegák a kapitányság kameraszobájában ki is szúrták a két feltételezett elkövetőt a térfigyelők felvételein. Csináltak néhány képernyőfotót, azokat a szolgálatosoknak körbeküldték, és két kollega visszajelzett, hogy az este folyamán igazoltatták őket. Hajnalban mentünk elfogni őket, mindketten szekszárdi lakcímükön tartózkodtak.
SZ. Z. J.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN