Zsaruk a körzetből: Siklósi bajtársak
Nemcsak a hivatásban alkotnak nagyszerű párost, de a civil életben is jó barátok a Siklósi Rendőrkapitányság körzeti megbízottjai: Képíró Gábor törzszászlós és Nagy László törzszászlós. Mindketten határőrként kezdték, majd az integráció után egy szaktanfolyamra jártak, ott ismerkedtek meg.
Gábor 1998-ban szerelt fel a határőrséghez szerződéses határvadászként, majd az érettségit követően lehetősége nyílt arra, hogy rendőrként folytassa pályafutását. Így került 2008-ban a Siklósi Rendőrkapitányságra járőrként. Három év múlva nevezték ki körzeti megbízottnak, majd a következő esztendőben elvégezte a körzeti megbízotti szaktanfolyamot, és ott ismerkedtek össze Nagy Lászlóval.
– 2001-ben szereltem fel a Drávaszabolcsi Határrendészeti Kirendeltségre – meséli László. – Akkor még lehetett az „utcáról”, képzés nélkül jelentkezni. Egy gyerekkori barátom javasolta, hogy próbáljam ki, jó lesz. 2005-től már hajóvezetőként szolgáltam. Én voltam az utolsó járőr a határőrségen. Körmenden végeztem el a rendőriskolát, és 2009-ben, az integráció után kerültem a rendőrségre hajóvezetőként. Nagyon szerettem, egész nap hajókáztunk. Akkor összesen öten voltunk hajóvezetők a Dráva határfolyón. Kutattunk eltűnt személyek után, volt több vízből mentésünk is. Egyszer sikerült megmenteni egy olyan embert, aki beleesett a folyóba, és a feje beszorult a kövek közé. Intézkedtünk tiltott fürdőzőkkel szemben is. Sok fiatal járt le a partra nyáron megmártózni, ami nagyon veszélyes, mert a folyó sodrása igen gyors, erős. Később, amikor beléptünk az Európai Unióba, lassan elveszítette a jelentőségét a hajózás. Egyre ritkábbak lettek a hajós szolgálatok, egyre többször váltotta fel a gépkocsizó járőrözés. Amikor aztán 2011-ben felajánlották a körzeti megbízotti pozíciót, elfogadtam, és elmentem a szaktanfolyamra. Együtt jártunk Gáborral iskolába.
A két körzeti megbízott öt éve lát el közösen szolgálatot. Azt mondják, már egy sóhajtásból is tudják, mire gondol a másik. Összeszokott párost alkotnak. Rengeteg közös elfogásuk volt, azt mondják, reggelig tudnának meséli.
– Mindketten a környéken nőttünk fel, úgy ismerjük a területet, mint a tenyerünket – folytatja Képíró Gábor. – Sok ittas vezetőt fogtunk el. Megesett, hogy valaki Piliscsévről indult jogosítvány nélkül, részegen. Több mint kétszáz kilométert tett meg, míg megállítottuk Túronyban. Vicces történet volt az is, amikor az egyik benzinkúton tartózkodtunk, és egy férfi állt be az autójával tankolni. Olyan ittas volt, hogy nem tudta beletenni a benzinadagolót a tartály nyílásába. Ott álltunk szinte mellette, mégsem vett észre. Figyeltük, mit csinál, és amikor el akart indulni a kocsival, azonnal megállítottuk, és megszondáztattuk. De fogtunk el kábítószereseket és betörőket is. Egyszer Siklóson egy férfi garázsokat pakolt ki. Ilyenkor nem érdekel minket semmi, csak hogy elkapjuk az elkövetőt. Egész nap a betörőt kerestük: bujkáltunk a rekettyésben, kutattunk drónnal is utána. Meg is lett az eredménye, végül estére akadtunk a tolvaj nyomára. A környékbeli erdős részen bujkált, ott találtunk rá. Egy autó buktatta le azt a betörőpárost, amely 16 pincét fosztott ki Siklóson. Egy idegen kocsira figyeltünk fel, tudtuk, nem a pince tulajdonosáé. Épp akkor jöttek ki a lopott vassal az ingatlanból. Azonnal elfogtuk őket.
A járőrpárosnak közös hobbija is van, szabadidejükben szívesen pecáznak együtt, ám a munkájuktól ekkor sem tudnak teljesen elszakadni.
– Ha szabadnaposak vagyunk is, mindig elolvassuk reggel a jelentést, milyen esetek történtek. Ha valami olyasmit olvasunk, máris felhívjuk a másikat: te is láttad, olvastad? Jó a személyismeretünk, sokszor az adatokból, a küldési naplóból is sejtjük már, ki vagy kik lehetnek az elkövetők, ezért sokszor adunk olyan információt a bűnügyeseknek, ami alapján sikerül elfogniuk a tetteseket. Napi kapcsolatban állunk velük, nagyon jó az információáramlás.
RÁDI MÓNIKA
FOTÓ: RENDŐRSÉG