Zsaruk a körzetből: Vaja elkötelezettje

Igen, van olyan kérdés, amire egy rendőr mondja azt, amit egyetlen zsaru sem hall szívesen szerte a világon: nem emlékszem.

- Tényleg fogalmam sincs, végül miért rendőr lett belőlem. A bátyám hivatásos katona, és ezzel az életpályával magam is szimpatizáltam, de egy rendőr ismerősöm is viszonylag sokat beszélt a munkájáról meg a testületről, és az is hatással volt rám. Spontán döntés volt, hogy előbb a Miskolci Rendvédelmi Technikumba felvételiztem - bogozgatta a vajai kmb., aki a szomszédos Rohodon nőtt fel, és a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola informatika szakán érettségizett. - Rendvédelmi tanulóként a rohodi és vajai kmb. mellett voltam gyakorlaton, akkoriban egy rendőr ügyelt erre a két településre, és közben meglátták bennem a potenciált. Így esett, hogy 2007 júliusában a Mátészalkai Rendőrkapitányság körzeti megbízotti alosztályára szereltem fel, és itt kezdtem Vaján és Rohodon, először megbízott, hat hónappal később kinevezett körzeti megbízottként. Egy évre rá szolgálati lakáshoz jutottam, és családot alapítottam. Tíz éve már csak itt szolgálok Vaján, Rohodnak van külön kmb.-se.

A 3500 lelkes Vaja közbiztonsági szempontból nyugalmas városnak mondható.

- A lakosság összetételének is köszönhető, hogy itt nem jellemzőek a súlyos bűncselekmények. Húzzák egymást az emberek, aminek a zálogát abban látom, hogy jó a munkához való hozzáállásuk, és szerencsére vannak is munkalehetőségek. Azokkal is jól kijövök, akik másfajta mentalitással élnek. Úgy vélem, megtaláltam a hatósági tekintély és a támogató jelenlét egyensúlyát, de mintha az a bizonyos plusz is meglenne bennem, ami ehhez a feladatkörhöz kell. Elkötelezettnek érzem magam Vaja iránt, ezt a várost a magaménak tekintem, ami azt is jelenti, hogy amikor nem dolgozok is dolgozok. Pihenőidőben is zokszó nélkül helyezem magam szolgálatba, és bárkinek szívesen segítek, ha tudok, persze főleg idős, magányos helybélieknek, jellemzően háztáji munkálatoknál. A minap kerítést foltoztam Irmuska néninél, mert a kutyája kikaparta, és szívesen csináltam.

Nem csoda, hogy Vaja önkormányzatának képviselő testülete tavaly Pro Urbe díjjal ismerte el Kézi Zsolt törzszászlós példás szolgálatát, de már rendőrkapitányi jutalomban is részesült.

- Az utóbbi években sikerült magas szintre emelni a közösség közbiztonsági aktivitását. A telefonálás mellett ímélen és többféle üzenetküldő alkalmazáson keresztül is eljutnak hozzám, pontosabban a vajai székhelyű kmb.-s csoporthoz olyan információk, amelyek bűncselekmények feltárása során rendre hasznosnak bizonyulnak. A Zsaru Magazinban is olvasható volt az a tavaly júliusi bűneset, amikor valaki hajnali négykor Molotov-koktélt dobott egy vajai családi ház homlokzatára, amitől begyulladt annak faszerkezete, szerencsére csak kis részen, mert észrevették, és eloltották. Szabadságon voltam, de rögtön indultam, és a forró nyomos kutatásban ki is szúrtam a feltételezett elkövetőt, amint épp Nyírmada felé kerékpározott. Még ott a szolgálati autóban elmondta, hogy "igen, Zsolti bácsi, én voltam."

Idén is dolgos volt a nyári szabadsága.

- Egy helybéli férfi hajnali fél háromkor azzal hívott, hogy valaki bemászott a házukba az egyik ablakon, amit a forróság miatt hagytak nyitva, és azt is elmondta, mennyi pénze tűnt el, nagyrészt kétezres címletekben. Azonnal elindultam hozzá, de az is rögtön eszembe jutott, hogy előző este több lakos is küldött nekem biztonsági kamerafelvételekből kifotózott képeket egy idegenről, aki gyanúsan ólálkodott a házak körül. Csodák vannak, de véletlenek nincsenek, gondoltam, és a kollegáknak leadtam a feltételezett elkövető személyleírását, és persze magam is keresgéltem. Hajnali hatkor jött velem szembe a vajai kastélykertnél, úgyhogy szolgálatba helyeztem magam, és ruházatának átvizsgálása során pont annyi és olyan címletű pénz került elő a zsebeiből, ami eltűnt a sértettől. Ő is vallomást tett a kocsiban. Hajdúböszörményi volt.

Nemrég ismét egy szabadnap reggelén csörrent meg a telefonja.

- Egy helybéli nő hívott, akinek ellopták a kerékpárját. A helyszínre mentem, és elkértem a szemközti ingatlan biztonsági kamerájának felvételét, amelyen jól látszott, hogy előző éjszaka egy erősen ittas férfi lopta el a biciklijét. Több kamerafelvételt is lefoglaltam, de ezekből csak annyit tudtam leszűrni, hogy az illető Nyírparasznya felé kerekezett. Este átmentem abba a vajai kocsmába, ahonnan előző éjjel kijött biciklit lopni, és megtudtam, korábban hol végzett alkalmi munkát Vaján. Másnap onnan megszereztem a telefonszámát, felhívtam, és egy órán belül önként behozta a kerékpárt a kmb. irodába. Behozta, és a tulajdonos hamarosan visszakapta.

Szolgálati időben is volt már emlékezetes bűnügye.

- Őri lakosok azzal hívták a kmb.-csoportunkat, hogy egy piros Suzuki Marutit túràztat az udvarában egy helybéli férfi, akinek amúgy nincs se jogsija se kocsija, és már több rendőrségi eljárás is folyt ellene. Akkor kezdtük a kollegákkal az aznapi szolgálatot, és a nevünkben jómagam jelentkeztem be a Mátészalkai Rendőrkapitányság ügyeletére. Arra utasítottak, hogy azonnal menjünk be Szalkára, mert gépjármű önkényes elvétele miatt forró nyomon kellene adatot gyűjteni. Visszakérdeztem, milyen autó tűnt el, és ezzel a nyomozás le is zárult. A pénz is meglett, ami a kocsiban volt.

Sajnos drámai tapasztalásban is volt része.

- Idén februárban történt, a szomszédos településen rosszul lett egy buszsofőr, és meghalt. A küldés ennyit tartalmazott, de a helyszínen azzal kellett szembesülnöm, hogy az elhunyt a jó barátom volt. Én hívtam fel a feleségét, és sose felejtem, mit mondott, amikor megérdeztem: hol vagy most? "Itthon a három picivel." Három kislányt hagyott hátra, 41 éves volt. Koszorúér-elzáródása volt, és nem volt senki a környezetében, hogy rögtön mentőt hívjon hozzá. A tizenhat évem alatt ez viselt meg a legjobban. Gyakran összejártunk velük, közös nyaralásra is mentünk, azon a hétvégén is egy rendezvényre készültünk. A jó kapcsolat megmaradt, tegnap is átjöttek hozzánk, a lánykák a mi két kislányunkkal játszottak - mondta, és elgondolkodott. - Bizony árnyoldala is van ennek a hivatásnak, de nem bántam meg, hogy rendőr lett belőlem.

SZ. Z. J.

FOTÓ: SZABÓ GABRIELLA, RENDŐRSÉG