Erdei életmentők

Nappal is vadregényesnek mondható a Kisgyőr és Bükkszentkereszt között Miskolc fölé kunkorodó, érintetlen erdőség. Ez a Pingyomhoz közeli, elhagyatott laktanyáról is elmondható, mert 33 év leforgása alatt a természet visszafoglalta az ötvenes években épült lőszerraktár-komplexumot, amely 1961–1990 között a légvédelmi tüzér technikai osztály Borsod-Abaúj-Zemplén megyei objektuma volt. A szándékosan fák közé emelt épületek még állnak, de az egykori tárolási és rakodási területek már felismerhetetlenek. Július 21-én este fél 7-kor ezen keresztül indult erdei sétára egy középkorú nő az édesapjával, és mivel korábban is túráztak arrafelé, mondhatni, ismerték a járást. A 83 éves férfi a visszafelé úton azonban lemaradt, és szólt a lányának, menjen csak előre, ő pedig majd követi a Nyékládháza külterületén lévő hétvégi házukhoz. Telt-múlt az idő, lassan már alkonyodott, és a nőn úrrá lett a szorongás, ami egyre csak erősödött. Közelben lakó ismerősöknek telefonált, hátha az édesapja benézett valamelyikhez, és elbeszélgették az időt, de nem kapott róla hírt. Ekkor tárcsázta a segélyhívót.

– Szombat éjjel, 22:50-kor kaptuk a küldést, és a bejelentő nyékládházi ingatlanjánál találkoztunk az Avasi Rendőrőrs két szolgálatos járőrével. A tevékenységirányítóval egyetértésben úgy döntöttünk, helyismeretünk okán mi ketten kutatunk az erdőben, illetve az elhagyatott laktanya területén, a két avasi kolléga pedig helyben gyűjt adatokat – idézte fel Bányi Tamás főtörzsőrmester, Harsány körzeti megbízottja, aki szolgálatos járőrtársával, Nyeste Gábor főtörzsőrmesterrel, Bükkaranyos körzeti megbízottjával indult el a laktanya felé vezető ösvényen a sötét és fülledten meleg éjszakában.

– Tervszerűen kutattuk át a nagy kiterjedésű objektumot. Zseblámpáinkkal az épületek mögé is bevilágítottunk, de az idős férfit nem találtuk – vette át a szót Nyeste Gábor. – Ezután a laktanya felől a Pingyom és Nyékládháza felé vezető ösvényeket jártuk be, és az azok közötti erdős-bozótos részeken is kutattunk. Mindenfelé pásztáztunk, a nagyobb bokrokba közelebbről is bevilágítottunk, és a legapróbb neszre is figyeltünk. Közben gyakran beszéltünk telefonon a bejelentővel, főleg, amikor keresztező ösvényhez értünk, hogy kiderítsük, korábban sétáltak-e arrafelé.

A két körzeti megbízott elismerte, a vaksötét erdőben volt bennük egy kis félsz.

– Tartottunk tőle, hogy megriasztunk egy vadállatot, ami veszélyes lehet ránk, de az ugyanolyan valószínűnek tűnt, hogy az eltűnt férfi szenvedett ilyen jellegű sérülést, és ájultan fekszik valahol – folytatta Bányi Tamás. – Aztán egyszer csak, amikor épp sem a tevékenységirányítóval, sem pedig a bejelentővel nem telefonáltunk, hallani véltük léptek zaját. Gallyak ropogtak, és első hallásra nem lehetett eldönteni, hogy ember vagy állat mászkál a közelünkben. Óvatosan odavilágítottunk, és emberi alakot pillantottunk meg az egyik bokor mögött. Megszólítottuk, és választ is kaptunk.

Megközelítették az ismeretlen illetőt, őt keresték!

– Sértetlennek tűnt, csak hámhorzsolások nyoma látszódott rajta, viszont nagyon kimerült, ami érthető volt, hiszen ekkor már több mint hét órája bolyongott. Örült nagyon, hogy megtaláltuk – magyarázta Nyeste Gábor. – Két oldalról támogatva kísértük ki a murvás útra, és közben megkértük az avasi kollégákat, hogy jöjjenek oda a szolgálati autóval, a tevékenységirányító pedig mentőt hívott. Amikor már megnyugodott, a férfi azt mondta, hogy az ösvényt kereste, de nem találta, és közben egyre jobban eltévedt. Neki és nekünk is szerencsénk volt, hogy útközben egyetlen vadállattal sem találkoztunk.

Az életmentők elismerték, hogy valamivel több mint kétórás erdei kutatásuk eredményességét helyismeretüknek köszönhetik.

– Vaksötétben is tudjuk, hol vagyunk, ami a bükki erdő sűrűjében valóban nem olyan egyszerű – mondta a két emődi főtörzsőrmester, akik korábban is vettek már részt eltűnt ember utáni kutatásban.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG