Múlt idő

– Honnan származik a BRFK Hagyományőrző Rendőrszázad ötlete?

– Az 1990-es évek elején forgatta Bacsó Péter a Kis Romulusz című krimisorozatát, amelyben szakértőként dolgoztam. Az egyik forgatási szünetben arról beszélgettünk, hogy milyen kár, hogy eltűnnek az életünkből bizonyos tárgyak, így a rendőrségnél használatosak közül is mind több. Mert bár a Rendőrmúzeumban sokat megőriznek közülük, de azok mégiscsak „halott”, azaz csak múzeumi környezetben látható darabok. Arra gondoltam akkor: érdemes lenne olyan szakmai eszközöket összegyűjteni, amelyeket közel lehet vinni az emberekhez, különféle nyilvános eseményeken be lehet mutatni. Régi szolgálati autókat, egyenruhákat, egyebeket. Tizenkét évvel ezelőtt megszületett a BRFK Hagyományőrző Rendőrszázad.

 

– Hol mutatkoztak be?

– A városligeti rendőrnapon, éppen a Zsaru Magazin sátránál, ahol nemcsak az arra járó látogatók figyeltek fel ránk, hanem az éppen arra járó Pintér Sándor belügyminiszter is. Odalépett hozzánk, és mosolyogva megkérdezte: „Történt-e már rendőri intézkedés a mai napon?” Nemcsak az öltözékünk volt történelmi, de véletlenül volt a zsebemben egy nagyon régi, muzeális személyi igazolvány, ami tulajdonképpen egy fénykép, a hátoldalán adatokkal. Elővettem, és azt válaszoltam, hogy igen, történt, merthogy elvettünk egy lejárt személyi igazolványt. A miniszter jót nevetett.

 

– Összegyűlt egy, a különféle civil eseményeken is bemutatható rendőrségtörténeti gyűjtemény.

– Van már 34 tökéletesen működő szolgálati járművünk, közte egy 1942-ből származó amerikai Willys Jeep, a szolgálati autók szinte teljes sorozata a Moszkvicstól a Zsigulin, az Opelen, a Golfokon át a Lada Nivákig, de van még vízágyúnk is. Őrzünk aztán korabeli felszereléseket, természetesen hatástalanított fegyvereket, egyenruhákat és egyéb tárgyakat.

 

– Milyen feladatai vannak a rendőrszázadnak?

– A régi, 1909-es mintájú egyenruhában mi kísérjük a BRFK és már az Országos Rendőr-főkapitányság csapatzászlóját is, ráadásul a korábbiakhoz képest néhány újítással, ilyen például a kürtjel vagy a dobos jelenléte. Voltunk néhány idős rendőr születésnapján, az idősebb kollégákra amúgy is gondot fordítunk, néha meglátogatjuk őket, akit lehet, bevonunk a munkába. Az idősebb rendőri vezetőkről is gondoskodunk, ha szükséges. Néha előadásokat tartunk iskolákban, de ma már az kell, hogy az előadás tele legyen váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel, valami durranjon, pukkanjon. Idén voltunk rendőresküvőkön, nyugdíjba vonuló kollégák búcsúztatásánál, temetésen, és kiemelt feladatunk a rendőrsírok gondozása. Ötvenhét egykori kollégánk sírhelyét látogatjuk, van köztük olyan, akinek már hozzátartozója sincs. Megesett, hogy a temető biztonsági szolgálatának emberei odajöttek hozzánk, és megkérdezték, mi történt, mert látják, hogy helyszínelünk. Rendszeresen megjelenünk Budapest turisztikailag kiemelt helyszínein, így például turisztikai járőrszolgálatot látunk el a Várban, a Hősök terén, a Parlementnél vagy a Bazilikánál.

 

– Gondolom, ilyenkor nagy az érdeklődés.

– A turistákkal beszélgetünk, ők közös fényképet készítenek velünk, láthatók vagyunk néha kutyával vagy lóháton, idén ott leszünk a Sziget Fesztiválon, az augusztus 20-ai ünnepségen, valamint néhány kisebb-nagyobb rendezvényen. Amikor ezeken az eseményeken megjelenünk, gyakran tartunk „fegyversimogatót” is, amikor a látogatók kézbe vehetik a hatástalanított fegyvereket.

 

– Az 1910-es évek egyenruháját bizonyára nem mindenki ismeri fel.

– Valóban, néztek már tűzoltónak, ejtőernyős huszárnak, csendőrnek, aztán amikor váltunk néhány szót, a helyükre tesszük a dolgokat. Valamennyi találkozás egy kis ismeretterjesztés is egyben, azonkívül visszük a rendőrség jó hírét. Mi azt szeretnénk erősíteni az emberekben, hogy a rendőr nem egy megközelíthetetlen, szigorú figura, oda lehet menni hozzá, lehet kérdezni, szót váltani vele a múltról vagy a jelenről, mindegy.

TRENCSÉNYI ZOLTÁN

FOTÓ: FÜLÖP MÁTÉ, BÉRES ATTILA, DIENES ANDOR