Zsarupár: a lány apja kérte meg az udvarló kezét!

Bárnai Balázs nyomozóként 2002-ben, Bárnai Kinga pedig vizsgálóként 2001-ben került a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra.

– Balázzsal együtt dolgoztunk, sok közös akcióban vettünk részt, később egyre szorosabb lett a barátság közöttünk. Kapcsolatunk 2004 óta tart, 2005-ben házasodtunk össze – kezdi Bárnai Kinga. Utólag megtudtuk azt is, hogy a kollégáink is sokat munkálkodtak abban, hogy minket összeboronáljanak.

– Ha úgy vesszük, az apósom kérte meg a kezemet a lánya számára! – szól közbe nevetve Bárnai Balázs. – Kinga édesapjával éppen szőlőt szüreteltünk, amikor egyszer csak nekem szegezte a kérdést: „Lesz jövőre esküvő?” Én csodálkoztam: „Miért kérdezi?” Erre rávágta, azért, hogy tudja, mennyi bort készítsen! 2006-ban született meg az első, 2009-ben a második gyermekünk.

Bárnai Balázs 2005-től 2019-ig a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán szolgált. Kezdetben nyomozóként, alosztályvezetőként, 2010–1019 között pedig osztályvezetőként. Ezt követően az elemző-értékelő osztályon is eltöltött egy évet, mielőtt 2020-ban kinevezték a Szécsényi Rendőrkapitányság élére. Feleségével mindenben támogatják egymást.

Bárnai Kinga az érettségit követően diplomás ápoló végzettséget szerzett. Mégis inkább a rendőri hivatás vonzotta, ezért jelentkezett a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságra. Próbaidős zászlósként szerelt fel 2001-ben a Salgótarjáni Rendőrkapitányságra, és elvégezte az átképzést. Vizsgálói, majd nyomozói feladatokat látott el.

– Amikor 2011-ben a gyesről visszamentem dolgozni, bűnmegelőzési előadó lettem, és 2022 óta látok el baleset-megelőzési feladatokat – meséli Kinga. – Ez a két terület a szívem csücske. Fiatalokhoz és idősekhez járunk előadásokat tartani, megelőzési programokat szervezünk, illetve kisebb-nagyobb rendezvényeken igyekszünk prevenciós ismereteket átadni a lakosság széles körének.

A nyári szünet ideje alatt táborok szervezésében vesz részt. Mindig jól értett a gyerekek nyelvén. Van olyan, aki első osztályos kora óta minden évben hozzájuk megy táborozni. Sokan a mai napig gimnazistaként vagy főiskolásként visszajárnak hozzájuk segíteni. Nagyon jó a csapat, az összetartás, a gyerekek között szoros baráti kapcsolat alakul ki, és mintegy kortárs segítőként be tudják őket vonni a megelőzési munkába, hiszen a megszerzett ismereteiket saját környezetükben adják tovább.

– Gyermekeink is besegítenek: a rendezvényeken szórólapot osztanak, beszélnek a fiatalokkal, elmondják, mire kell odafigyelni – folytatja Bárnai Kinga. – Ebben a korosztályban gyorsan megtalálják a többiekkel a közös hangot, így szívesen csatlakoznak hozzánk. Ők ebben nőttek fel. Sokszor vettem hasznát egészségügyi végzettségemnek a rendőri pályám során. A gyakorlati órák a kórházban voltak, ahol nagyon sok ember megfordult és ott meg kellett tanulnom kezelni a problémákat. Amikor életvédelmi nyomozóként dolgoztam, gyakran találkoztam olyan áldozatokkal, akik súlyos sérüléseket szenvedtek. Képesítésemnek köszönhetően ráláttam, hogy az esetleges sérülést hogyan szerezhette az áldozat. De „futottam bele” olyan balesetbe is, ahol tudtam segíteni addig, amíg kiérkeztek a mentős kollégák.

Az egyik legmegrázóbb élménye az volt, amikor arról értesült, hogy Balázs motorbalesetet szenvedett.

– Motorral haladtam az úton, amikor egy autó kikanyarodott elém. Hiába fékeztem, már nem tudtam megállni, elkerülni az ütközést – veszi át a szót az alezredes. – A következő emlék, hogy a földön ébredtem. Hallottam, hogy szirénázva jön a rendőrautó. Először arra gondoltam, mennyi idő telhetett el, hogy már jönnek is a kollégák, de kiderült, pár méterre voltak csak mögöttem, és látták a balesetet. A kollégákban akkor tudatosult, hogy én fekszem a földön, amikor levettem a bukósisakot. Mondtam is nekik, nehogy hívják Kingát, de akkor már késő volt, a telefont a fülemhez tették, a vonal másik végéről pedig a feleségem szólt bele.

– Azt a napot soha nem fogom elfelejteni – jelenti ki Kinga. – Bent voltam a kapitányságon, amikor hívtak mobilon. Közölték, hogy Balázs motorbalesetet szenvedett, és indulnak vele a kórházba. Azt az érzést, amit akkor átéltem, senkinek nem kívánom. Azonnal indultam, és a kórház bejáratánál vártam, hogy megérkezzenek. A legrosszabb az volt, amikor meghallottam a szírénázó mentőautó hangját, mert az alatt az idő alatt minden átfutott az agyamon. Amikor a mentősök odaadták a bukósisakját, rögtön azt néztem, milyen sérülés van rajta, abból próbáltam következtetni, mennyire súlyos Balázs sérülése. Négy hónapig tartott a rehabilitáció, mire újra járni, dolgozni tudott menni. Nehéz időszak volt ez a családunk minden tagjának, de szerencsére Balázs felépült a balesetből. Talán a sors akarta így, de jelenleg pontosan ezen a területen dolgozom: közlekedésrendészettel és baleset-megelőzéssel foglalkozom.

RÁDI MÓNIKA

FOTÓ: MAROSFALVI PÉTER